Az​ ​unalom​ ​biztonsága​ ​–​ ​Merkel​ ​újrázik

„A​ ​világpolitikai​ ​szereplők​ ​tablóján​ ​az​ ​elmúlt​ ​hetekben​ ​felbukkant​ ​Trump,​ ​a​ ​növekvő​ ​zűrzavar Törökországban,​ ​a​ ​sok​ ​baj​ ​az​ ​Oroszokkal,​ ​a​ ​Brexit​ ​miatti​ ​bizonytalanság,​ ​a​ ​franciaországi választások​ ​miatti​ ​izgalom​ ​–​ ​nos,​ ​ezek​ ​a​ ​fejlemények​ ​mind​ ​a​ ​személyügyi​ ​stabilitás​ ​iránti​ ​vágyat táplálhatják​ ​Európa​ ​legerősebb​ ​államának​ ​választópolgáraiban.​ ​Németországban​ ​ugyanis​ ​a külpolitikai​ ​siker,​ ​a​ ​nemzetközi​ ​befolyás​ ​sokkal​ ​komolyabb​ ​belpolitikai​ ​ütőkártya,​ ​mint​ ​bármely más​ ​európai​ ​országban.​ ​A​ ​valaha​ ​korlátozott​ ​szuverenitás​ ​béklyójából​ ​kitörni​ ​szándékozó​ ​ország politikai​ ​kultúrájában​ ​ez​ ​a​ ​látásmód​ ​az​ ​elmúlt​ ​évtizedekben​ ​gyökeret​ ​vert,​ ​s​ ​ha​ ​az​ ​elmúlt​ ​hónapok nagy​ ​horderejű​ ​kérdéseire​ ​gondolunk,​ ​láthatjuk​ ​a​ ​valós​ ​kancellári​ ​igyekezetet,​ ​s​ ​olykor​ ​a​ ​konkrét eredményeket​ ​is.

(…)

Ha​ ​december​ ​elején​ ​A​ ​CDU​ ​kongresszusán​ ​Merkelt​ ​újra​ ​pártelnökké​ ​választják,​ ​s​ ​egyúttal megteszik​ ​a​ ​párt​ ​kancellár-jelöltjének,​ ​akkor​ ​a​ ​kelet-német​ ​fizikus-vegyész​ ​jó​ ​eséllyel​ ​kerül​ ​be​ ​a háború​ ​utáni​ ​Németországot​ ​a​ ​leghosszabb​ ​ideig​ ​kormányzó​ ​két​ ​államférfi​ ​mellé​ ​a​ ​történelmi arcképcsarnokba.​ ​Helmut​ ​Kohl,​ ​aki​ ​16,​ ​és​ ​Konrad​ ​Adenauer,​ ​aki​ ​12​ ​évig​ ​volt​ ​kancellár,​ ​történelmi léptékű​ ​tetteket​ ​hajtottak​ ​végre,​ ​vagy​ ​legalábbis​ ​voltak​ ​aktív​ ​részesei​ ​a​ ​történelem​ ​alakulásának. Angela​ ​Merkelnél​ ​egyelőre​ ​nem​ ​látszik​ ​a​ ​történelmi​ ​lépték,​ ​ugyanakkor​ ​manapság​ ​azt​ ​sem​ ​szabad lebecsülni,​ ​ha​ ​valaki​ ​kicsit​ ​unalmasan,​ ​olykor​ ​hibázva​ ​is​ ​(lásd​ ​Willkommenskultur),​ ​de​ ​mégis​ ​csak megbízhatóan​ ​és​ ​sikeresen​ ​elkormányoz​ ​egy​ ​ekkora​ ​országot.​ ​Ezt​ ​pedig​ ​Merkel​ ​bátran​ ​elmondhatja magáról.”