A rossz kancellár

„Merkel és a németek – a folytonos félreértések története. Az előző választási kampányban egy mondatba folyt össze egész politikai programja: »hisz' ismernek«. Ez azonban nem is igaz. Nem ismerjük. Ez a kancellár a nyugodt erőként adja magát elő. Ám nyugodtnak csak a polgároknak kell lenniük. Dr. Merkel a kancellári hivatalban politikai aneszteziológiai praxist nyitott: csak akkor műtenek, ha a páciens már alszik. A páciensek mi vagyunk.

(...)

Merkel érdektelensége Európa iránt, a társadalmi repedések elhanyagolása, az Oroszországtól való idegenkedése – Németország már eddig is magas árat fizetett ezért a kancellárságért, amely a kiszámíthatóság és a stabilitás látszata mögé bújik. A legmagasabb ár kétségtelenül a politikai kultúra károsodása. Az AfD-vel ugyanis pont egy olyan jobboldali párt jött létre, amit a Merkel-előtti CDU-vezetők mindeddig sikeresen meg tudtak fékezni. A közép korábban annyira dicsért politikája drága lett: a vita helyére betüremkedett a gyűlölet.

Angela Merkel tehát ismét megpróbálja. A problémákat, amelyek megoldani szándékozik, részben ő maga követte el. Hogy fog ez majd menni? A kancellár állítása szerint merő önzetlenségből vállalja el a negyedik ciklust. Köszönjük. Vagyis: köszönjük, nem.”