Peter Clines: 14

„Mesteri, ahogyan eljutunk egy sima költözéstől a világ megmentéséig, először Nate-tel együtt semmi különöset nem látunk a Kavach-épületben, de aztán oldalról oldalra gyanúsabb lesz minden és mindenki, együtt nyomozunk a lakókkal az egyre különösebb dolgok után, hogy aztán velük együtt ámuljunk és bámuljunk azon, amit sikerült felfedezni. Tökéletesen fel van építve a történet, a karakterekkel együtt (talán csak Mandy alakja lett egy árnyalattal haloványabb, mint a többiek, de legalább jól félrevezetett bennünket az író, mert az elején úgy látszott, hogy ő lesz a megoldás kulcsa, aztán csak egy mellékszereplő lesz belőle a végén), akik nagyon különbözőek, de remek csapatot alkotnak, annak ellenére, hogy igencsak bukdácsolnak az eléjük kerülő feladatok megoldása során, de amikor igazán szükség van a tudásukra és a lélekjelenlétükre, ott vannak a szeren.

Nem könnyű meghatározni a könyv műfaját, mert igencsak eklektikusra sikeredett. A horrorhoz csak annyiban van köze, hogy belekeveredik a történetbe Lovecraft, és a vége felé van benne egy kis trancsír. Ellenben első osztályú thriller, kiválóan tudja fokozni a feszültséget az író, miközben valójában egy misztikus krimibe fordulnak az események, hogy aztán szinte átmenet nélkül szó szerint az űrben találjuk magunkat, és már át is megyünk sci-fibe, mert egy nagyon ocsmány lény át akar jönni a másik dimenzióból, nem éppen emberbaráti célokkal. Embereinknek egy másik dimenzióban kell megoldást találniuk a problémára, miközben egyikük sem hős típus, de a végveszély mindenkiből kihozza a legjobbat és a legrosszabbat egyaránt. Tényleg körömrágósan izgalmas és (legalábbis számomra) üdítően eredeti a történet, csak az zavaró egy kicsit, hogy a másik dimenzióban játszódó rész kicsit haloványabb, mint a könyv többi része, de a lezárás teljesen rendben van, így csak minimális hiányérzete van az olvasónak. Szomorúan csuktam be a könyvet, olvastam volna még Nate-ék kalandjait, jó volt térben és időben kirándulni egyet velük, minden percét élveztem a különleges kalandnak.”