Munkájuk tiszteletreméltó, megbecsültségük viszont elkeserítő. A helyzet tarthatatlan – de úgy tűnik, ez a kormányt a legkevésbé sem érdekli.
„A 60 feletti Rita pedagógiai asszisztensként dolgozik, szintén óvodában. Korábban dajka volt, de miután ebben a munkakörben valóban szinte alig találkozott a gyerekekkel, viszont a fizikai megterhelés nagy volt, egy OKJ-s képzés elvégzése után kategóriát lépett (dajkaként legfeljebb érettségivel lehet elhelyezkedni, a pedagógiai asszisztensi munkához már főiskolai végzettséget is elfogadnak, így magasabb fizetési kategóriába esik az ember). Így nagyjából 120 ezer forintra tornázta fel a fizetését.
»Tisztában vagyok vele, hogy egy óvodapedagógusnak jóval több munkája van, mint nekünk. Rettenetes adminisztrációs terheik vannak, emellett a felelősségük is nagyobb. Ráadásul egyre több a valamilyen problémával küzdő gyerek, akikre külön is oda kell tudni figyelni. Én még így is azt gondolom, hogy kevesen vagyunk a gyerekek mellett. Pedagógiai asszisztensre például az előírás szerint 3 csoportonként egyre van szükség. És mivel az óvónők fizetése emelkedett – de még mindig messze van a szükségestől –, most óriási a szakadék köztük, és a többi, a gyerekek mellett dolgozó dajka, pedagógiai asszisztens között. Ami nem normális, bár nyilván figyelembe kell venni a munkakörből fakadó különbségeket is« – magyarázza.
Nem csoda tehát, hogy rengeteg helyen keresnek jelenleg is dajkákat. Ilyen fizetésért, ekkora terhek mellett valóban nem kifejezetten vonzó pálya ez. Miközben maga a munka, a gyerekekkel való foglalkozás, a fejlődésük segítése fontos, emellett szép hivatás is. Kár, hogy ezt az erőfeszítést a közalkalmazotti bértábla megálmodói egyáltalán nem értékelik. Többezer emberről beszélünk. Akik nap mint nap keményen dolgoznak azért, hogy az apró gyerekek megfelelő környezetben nevelkedjenek. Munkájuk tiszteletreméltó, megbecsültségük viszont elkeserítő. A helyzet tarthatatlan – de úgy tűnik, ez a kormányt a legkevésbé sem érdekli.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
