Kemény munka, megalázó bérért – nem könnyű dajkának lenni Magyarországon

„A 60 feletti Rita pedagógiai asszisztensként dolgozik, szintén óvodában. Korábban dajka volt, de miután ebben a munkakörben valóban szinte alig találkozott a gyerekekkel, viszont a fizikai megterhelés nagy volt, egy OKJ-s képzés elvégzése után kategóriát lépett (dajkaként legfeljebb érettségivel lehet elhelyezkedni, a pedagógiai asszisztensi munkához már főiskolai végzettséget is elfogadnak, így magasabb fizetési kategóriába esik az ember). Így nagyjából 120 ezer forintra tornázta fel a fizetését.

»Tisztában vagyok vele, hogy egy óvodapedagógusnak jóval több munkája van, mint nekünk. Rettenetes adminisztrációs terheik vannak, emellett a felelősségük is nagyobb. Ráadásul egyre több a valamilyen problémával küzdő gyerek, akikre külön is oda kell tudni figyelni. Én még így is azt gondolom, hogy kevesen vagyunk a gyerekek mellett. Pedagógiai asszisztensre például az előírás szerint 3 csoportonként egyre van szükség. És mivel az óvónők fizetése emelkedett – de még mindig messze van a szükségestől –, most óriási a szakadék köztük, és a többi, a gyerekek mellett dolgozó dajka, pedagógiai asszisztens között. Ami nem normális, bár nyilván figyelembe kell venni a munkakörből fakadó különbségeket is« – magyarázza.

Nem csoda tehát, hogy rengeteg helyen keresnek jelenleg is dajkákat. Ilyen fizetésért, ekkora terhek mellett valóban nem kifejezetten vonzó pálya ez. Miközben maga a munka, a gyerekekkel való foglalkozás, a fejlődésük segítése fontos, emellett szép hivatás is. Kár, hogy ezt az erőfeszítést a közalkalmazotti bértábla megálmodói egyáltalán nem értékelik. Többezer emberről beszélünk. Akik nap mint nap keményen dolgoznak azért, hogy az apró gyerekek megfelelő környezetben nevelkedjenek. Munkájuk tiszteletreméltó, megbecsültségük viszont elkeserítő. A helyzet tarthatatlan – de úgy tűnik, ez a kormányt a legkevésbé sem érdekli.”