Mintagödény: Száraz november

„További nagyon jó érzés, hogy reggelente egy-másfél órával korábban kelek, kipihenten, így nyerek egy csomó időt! Mi több még az álmaimra is emlékszem, ami nekem kimondottan pihentető és még segít is kicsit gatyába rázni az aktuális napomat fejben, előre. Fontosnak tartom, hogy a Samsonite táskareklám-arcom némileg kisimult és sokkal jobban tudok koncentrálni a napi munkavégzésem közben, sokkal több dolgot tudok észben tartani illetve emiatt elintézni. És ez jó!

De ne higgyétek, hogy ilyen rózsaszín a buli. Azért elkezdtek megjelenni az árnyékok is, de persze ez természetes, csak nekem lett nagy arcom és valahogy elsikkadtam a figyelmeztetések felett. Kellemetlen - vagy hát attól függ, honnan nézzük – tapasztalatom volt a pár napja megélt álmom. Életem első olyan álma volt, amiben szerepelt egy üveg vörösbor és ott illatozott kinyitva az asztalon… Na, azt nehéz volt összerakni magamban. És hát napra pontosan egy hét után bejelentkezett az első olyan gondolatom is, hogy de jó lenne most meginni azt a pohár vörösbort!

És most már harmadik napja időnként elő-előkerül ez a gondolat. No, nem a berúgás zsibbasztó élménye hiányzik az agyamnak, hanem az a rituálé, hogy kibontod, kiöntöd, szagolod-nézed, ízleled. Meg az, hogy mindenre találni okot, hogy megmagyarázhassuk magunknak, hogy aztán lehessen koccintani…

De jó ezt is látni, hogy ez a dolog így működik. Szóval nagyrészt jó, kisebb részben tök szar ez a kilenc nap színes, alkoholos italok fogyasztása nélkül, de nem lehetetlen végigcsinálni a kúrát. Korábban is sikerült.”