A független

„A törhetetlen szemüvegű Ungváry Krisztián szükségét érezte, hogy nyilatkozzon október 23-i szereplése kapcsán. Nem tudom pontosan, minek is nevezzem azt az interjút. Egyrészt felfogható mentegetőzésnek, másrészt viszont szemmel láthatólag büszke arra, ami történt. Annak, hogy Ungváry Krisztián miről mit gondol, tulajdonképpen nincs sok jelentősége, számomra legalábbis. Sokkal fontosabb az a szerep, amit az interjú során is magára ölt. Ez a szerep pedig a független értelmiségi szerepe.

(...)

Az interjú hátralévő részében aztán végképpen kitör a független értelmiségi hősünkből. A kormány után sorra-rendre elküld mindenkit melegebb éghajlatra. A független értelmiségi ugyanis, amennyire bonyolultnak látszik annyira egyszerű. A lényeg: semmivel sem szabad egyetérteni, mert akkor már nem független, hanem elkötelezett. Ha rámutatok, hogy mindenki hülye, abból logikailag az következik, hogy én viszont okos vagyok. Fontos, hogy ne nagyon állítsak semmit, mert akkor majd jön egy másik független és jól lehülyéz. Hogy ne állítson semmit, az persze nem esik a független értelmiségi nehezére, mert többnyire lövése sincs arról, hogy mit kéne csinálni.

(...)

Az interjú slusszpoénjaként azt mondja Ungváry, hogy Orbánbasit csak akkor lehet leváltani, ha ő és egy jobbikos majd jót tudnak együtt fütyülni a fütyülőjükkel. Ez engem valahogyan kísértetiesen a Macbethben elhangzó jóslatra emlékeztet: »Macbeth legyőzve nem lesz, míg csak a/ Birnámi erdő nem mozdul maga,/ S nem mászsza meg a dunsinán-hegyet.« Ebben pedig az a kísérteties, hogy annak idején Macbeth sem gondolta, hogy ez lehetséges.”