Azt gondolom, hogy Magyarországnak kis országként egyébként sem lenne más lehetősége, mint megnyitni piacait a külföldiek előtt, ez akkor is így lenne, ha nem lenne EU. A bezárkózás nem alternatíva: el lehet menni Transznyisztriába, ha meg akarjuk nézni, mi történik egy olyan kis országgal, amely bezárkózik: lecsúszás, szegénység, korrupció.
Vagyis Magyarország számára csak a nyitott kapuk politikája működhet, ha fel akarunk zárkózni. Akkor is ezt kellene tennünk, ha egy fillér támogatást sem kapnánk Európától, mert ez a saját jól felfogott érdekünk, csakis így, a világkereskedelembe becsatlakozva van esélyünk a Nyugat-Európához közeledésre. Amit viszont utólag nagy hibának látok az az, hogy az EU nem tartotta Brüsszelben a források, mondhatni ajándékpénzek elosztását, így ahelyett, hogy az a teljes társadalom felzárkózásának és fellendülésének garanciája lett volna, az összefonódó gazdasági-politikai elit kezében iszonyú torzulásokat okoz a hazai gazdaságban, aminek hosszútávú, káros hatásai lesznek.”