Ne légy szeles!

„Sok-sok évvel ezelőtt, még a 70-es években egy barátom izgatott titokzatoskodások közepette adta tudtomra, hogy az emberiség jövőjét megszépítő nagy felfedezést tett, ugyanis feltalálta a levegőszennyezettségből kivont energiával működő autót. Soha többé nem kéne tankolni – fejtegette –, hanem a többi jármű kipufogógázát hasznosítaná az ő kocsija, és így ingyen közlekedne. Találmánya még egy kicsiny finomításra vár, mert azt szeretné, ha az ő járműve egyenesen klorofillt eregetne a légbe, de ez olyan apró technikai részlet, amit hamarosan megold. Mindjárt megmutatta a jármű makettjét is, gyurmából készítette el, ami – ügyes kezű ember lévén – igen látványosra sikeredett, csak a működési mechanizmus demonstrálásában hagyott nem kevés kívánnivalót. Ellenvetéseimet, miszerint ha minden jármű klorofillt pufog ki, egyik sem tud majd megmoccanni, hiszen nem lesz szennyezett levegő, azaz üzemanyag, az meg mégiscsak túlzás, hogy olyan erőműveket meg finomítókat építsenek, amelyek kizárólag légszennyeződést állítanak elő, fölényes magabiztossággal lesöpörte, mondván: elveszek a lényegtelen részletekben, amely hozzáállás minden nagy gondolat halála.

Szegény barátom, azóta már rég az égi szabadalmi és találmányi hivatalok vaskalapos bürokratáit bosszantja ötleteivel, pedig ha még itt lenne közöttünk, bizonyosan megbecsült tagja lenne a kormányzat energiapolitikáját meghatározó grémiumnak. Mert ott mindig szükség van nyitott szemű és szellemű, eredeti gondolatokat befogadni kész szakemberekre. Szerencsére azért most is akadnak ilyenek, nem sokan, de annál nagyobb az ő dicsőségük. Itt van például az utóbbi időben méltatlanul háttérbe szorított L. Simon László. Örök érvényű marad azon fejtegetése, amellyel megindokolta, hogy hazánk miért nem részesíti előnyben a napenergia hasznosítását: mert az országnak éjszaka is szüksége van energiára, s tudvalevő, hogy mifelénk éjszakánként nem süt a nap.

Hasonló józan és racionális szempontok vezették a törvényhozás kormánypárti frakcióját, amikor megszavazta a villamos energiáról szóló törvény módosítását, amely olyannyira megszigorította a szélerőművek létesítésének szabályozását, hogy – Áder János köztársasági elnök meglátása szerint – gyakorlatilag lehetetlenné tette ilyenek építését. Ezért az államfő visszaküldte a törvényt a parlamentnek, megfontolás céljából. Az államfő érvei, miszerint a törvénymódosítás nem segíti a párizsi klímamegállapodás végrehajtását, ellentétben áll a megújuló energia hasznosításáról szóló cselekvési tervvel – egyszerűen nem állják meg helyüket a kormány argumentumaival szemben. Azokat Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára már korábban kibontotta a maguk teljes szépségében, summájuk: »A szélenergiának nincs helye a magyar energiarendszerben.« Csepreghy nem hagy kétséget afelől, hogy a szélirány kevés helyen teszi lehetővé szél­erőmű építését (ezt a hajdani szélmalomépítők és
-működtetők sem tudták), mert hazánk területének csak 7 százaléka alkalmas erre, és egy szélerőmű legalább 1,5 négyzetkilométeren terül el. (Hazánk területének 7 százaléka 6500 négyzetkilométer, az nagyjából 4000 szélerőmű építéséhez lenne elegendő.) Ráadásul hazánkban főleg délután és éjszaka fú a szél, de akkor a legalacsonyabb az áramfogyasztás. (Lásd: éjszaka nem süt a nap.)

Csepreghy nem tért ki arra a nagyon lényeges kérdésre, hogy nem mindegy, honnét fúj a szél, mert az, hogy honnan szerezzük be az energiát, az esetünkben kardinális politikai kérdés. Ráadásul az Európai Bizottság rendelte nemzetközi felmérések szerint az összes gazdasági hatás figyelembevételével 1 megawattóra szélenergia előállítása 105 euró, míg gáz- vagy szén­alapon 162-233 euróba kerül. Csepreghy szerint a szélenergia nekünk nem éri meg.”