A bűnös bánata

„Valójában nem is nagyon érti, hogy miért kell a fél világ szeme láttára magába szállnia: hát olyan főbenjáró bűn lenne az a kis helikopterezés? Akár akceptálhatnánk is Rogán Antal értetlenségét, az a kis légi út tényleg nem egy világra szóló skandalum. Hazánkban demokrácia van, s ha minden ember nem is, a politikai elitnek minden tagja egyenlő. Márpedig közülük egyik sem lakik szociális bérlakásban, nem a BKV járművein közlekedik, s nem a Máltai Szeretetszolgálat ingyenkonyhájától rendeli a rákkoktélt. Aki nem sajnálja a saját pénzét helikopterezésre, az röpködjék tetszése szerint. Ha csak erről lenne szó, hamar napirendre térne fölötte a kritikus közvélemény. Érzi ezt Rogán is, ezért igyekszik összes vétkét kizárólag a helikopterezésre leszűkíteni. »Igen, hibáztam, amiért önök joggal szedik le rólam a keresztvizet« – kezdi nyilvános gyónását, mintha belátná, hogy súlyos helytelenséget követett el. De mindjárt a tanulságot is levonja, amivel relativizálja a bűneit: »Politikus magáncélból soha nem használhat helikoptert, akkor sem, ha a felesége elég ügyes üzletasszonyként megengedheti magának.«

A feleség üzletasszonyi ügyességének mibenléte hétpecsétes titok. Konkrét ismeretek hiányában kénytelenek vagyunk azt feltételezni, hogy ügyesen pumpolja a szüleit és a férjét. Jellemző viszont, hogy Rogán mily következetesen kerüli azt a tényt, hogy helikopterezését első indulatában letagadta. Magyarán pofátlanul belehazudott az őt kérdező újságírók, végeredményben az egész nép szemébe. De miért is hozakodna elő Rogán a hazudozással? Olyan mindennapos, magától értetődő megnyilvánulás az a pártban, hogy szóra sem érdemes. Így érthető, hogy az ügyről nyilatkozó fideszesek csak a helikopterezést említik meg (ők nem csinálnak ilyet, de egyébként senkinek semmi köze hozzá), a hazugságról mintha nem is hallottak volna. Arról pedig végképp hallgatnak, hogy amíg Rogán tagadásban volt, fenyegetőzött is. Azt mondta, mindenkit beperel, aki a helikopterezésről írni merészel.”