Mi, magyarok egy nagyszabású és veszélyes politikai manőver szánalmas bukásának vagyunk ma tanúi. Ennek maradéktalanul örülhetünk. Annak viszont már nem, hogy a kormány több millió tisztességes, a családjáért és hazájáért felelősséget érző magyar választót tévesztett meg, mondván, ők a »nem« szavazatukkal majd »megvédik az országot«, és »üzennek Brüsszelnek«. Az ő hazudozással megszerzett voksaikat úgy próbálja felhasználni a kormány, hogy azokkal sikeresnek állítsa be majd referendum eredményét. Ennél csak az az elképesztőbb, hogy a sok millió távolmaradó nem létező voksait is magának tulajdonítja annak érdekében, hogy az elbukott kezdeményezését utólag igazolja. Ez azonban éppúgy hazugság, mint amilyen hazugság lenne az ellenkezője. A nem szavazókról soha nem tudhatjuk meg, hogy mi volt az álláspontjuk.
A Helsinki Bizottság más civil szervezetekkel együtt arra hívta fel a választókat, hogy érvénytelen kérdésre adjanak érvénytelen választ. A mostani szavazáson mintegy 200 ezer szavazópolgár tett így. Más népszavazásokon még megközelítően sem voltak ennyi érvénytelen voks. Ez a lesajnált és démonizált civil csoportok nagy sikere.
A közpénzből felkorbácsolt gyűlölet azonban nem múlik el holnap reggelre – hiába terheli ezért a felelősség a kormányt, a következményekkel mindannyiunknak kell majd együtt élnünk. Családok, barátok vesztek már össze, aktivistákat vertek meg, fejkendős nőket aláztak meg. Ebből a gyűlöletből pedig nem lesz nemzet.