„Összehozni az irodalmat és a pénzt már szinte valami közszemérembe ütköző dolog...”

„Ha már ennyien ellátogattak egy ingyenes irodalmi estre, mivel mással is kezdhette volna mondandóját Lackfi János, mint egyik Írországban élő ismerősének történetével.

Képzeld, életemben először fizettem irodalmi estért, öt fontot, egy kortárs íróért. Agyukra ment ezeknek a füstölt whiskey és a töltött birkagyomor — mesélte a számunkra idegennek tűnő sztorit Lackfi.

Nevetett ezen csütörtökön este a Képmás-est sorozat első részén a Várkert bazárban összegyűlt jó pár ember, akik ingyen és bérmentve hallgathatták végig az író, költő és műfordító »Üzlet-e ma az irodalom?« című előadását.

(...)

A felvezetés után Lackfi egy kicsit a múltba evezett vissza, mégpedig egészen Ady Endréig, hiszen nem gondoljuk, hogy az irodalom kimaradna abból a sztereotip gondolatkörből, miszerint régen minden jobb volt.

Gondolnánk. Bezzeg egykor micsoda rangja volt a művészeknek, nem kellett üzlettel, pénzzel és ehhez hasonló dolgokkal bajlódniuk. Csakhogy Ady kétkötetes levelezését átfésülve érdekes adatot osztott meg a jelenlevőkkel Lackfi: a rengeteg levélben 252-szer esik szó pénzről, míg művészetről mindössze hatszor.

Akkor hogy is van ez?

(...)

(...)

Sokan jönnek azzal, hogy a kultúra nem árucikk, de Lackfi azt kérdezi, akkor valami attól nem árucikk, hogy jó minőségű? Szerinte amíg nem lesz a kultúra árucikk, addig semmi más nem lesz belőle. Legyen árucikk, tegyünk rá vonalkódot és kezdjünk el harcolni érte.

(...)

A hatgyermekes apuka Facebook oldalát például egyik lánya, Margit kezeli, Szabó T. Annával pedig olyan verslavinát indítottak el a közösségi oldalon, aminek keretében Lackfi egyik verse több százezer emberhez jutott el. Ezt az író egy igazi költészettörténeti pillanatnak tartja. Ha az a kérdés, hogy lehet-e üzlet ma az irodalom, akkor a válasz valószínűleg az, hogy igen, így, ahogy Lackfi János csinálja.”