A kampányvíziókról és a magyar valóságról − ezért szavazok érvénytelenül

Szeretném-e, ha magyarországi hozzájárulás nélkül kötelező jelleggel bárkit betelepíthessenek az országba? Kollégáimhoz hasonlóan (itt, itt, itt, és itt mondtunk eddig véleményt a kérdésben) erre az én válaszom is az: naná, hogy nem. Egy éve már megírtam, hogy értelmetlen a kvótarendszer.

Hogy mégsem fogok nemmel szavazni, annak viszont több oka van, és jórészt nagyon hasonlóan gondolkodom én is, mint Pintér Bence; csak én úgy döntöttem, hogy nem otthon maradok, hanem elmegyek és érvénytelenül fogok szavazni.

Hogy miért nem a nem?

Először is: ez egy teljesen tét nélküli népszavazás ebben a formában.

Már maga a kérdés is értelmetlen jogilag, hiszen az Európai Unió az alanya, akit viszont egy magyarországi népszavazással nem lehet semmire sem kötelezni. Hogy ez így van, arra már Orbán Viktor is utalt többször.

Jelenleg nincs is napirenden a kötelező kvóta ügye. Valóban született tavaly ősszel egy kvótadöntés, de ebben az ügyben már folyik a semmisségi eljárás, amit Szlovákia és Magyarország kezdeményezett az Európai Bíróságnál. Ebben tehát majd a bíróság dönt. Az állandó KÖTELEZŐ mechanizmusról pedig már többen, például a már megszületett döntést az Európai Bíróságon velünk közösen megtámadó Szlovákia miniszterelnöke is azt mondta, hogy politikailag halott ügy, mivel túl sokan ellenzik.

A kormány népszavazás nélkül is pontosan ugyanannyit tehet és tehetne a kötelező kvóták ellen jogi értelemben, mint anélkül. Lásd fent. Az emberekre való hivatkozás pedig ugyancsak álszent érv, hiszen az Alaptörvényről vagy éppen Paks 2-ről eszük ágában sem volt megkérdezni a választókat.

Ha érvénytelen lesz a népszavazás, az se számít – mint megtudtuk először Rogán Antaltól, majd magától Orbán Viktortól is. Valószínűleg nem lövünk nagyon mellé, ha úgy véljük: a kormánypárti politikusok ilyen-olyan mérések alapján azt láthatják, hogy kétséges az érvényességhez szükséges 50 százalék feletti részvétel, és elkezdték a kommunikációs kármentést. Viszont ezzel gyakorlatilag újfent azt támasztották alá, hogy semmi szükségük nincs egy jogilag érvényes népszavazásra a döntéseikhez.

Nem tudjuk viszont, hogy mit fognak csinálni az eredményre hivatkozva. Valamit ugyanis igen, erre már többen is utaltak, de amikor előkerült a kérdés, konkrétumokat senki sem említett, sőt: maga Orbán Viktor egyenesen azt mondta, hogy nem időszerű a kérdés. Ez – valljuk be – egész egyszerűen abszurd, már hogy ne a választás előtt lenne időszerű válaszolni arra, mire is kérik az ember szavazatát valójában?

Másodszor: erkölcsileg teljesen vállalhatatlanná vált ez az egész.

Elképesztően sok milliárd forint folyt el a népszavazási kampányban, melyből számomra teljesen vállalhatatlan plakátok ezreivel-tízezreivel árasztották el az országot. Korábban azt hittem, hogy ezeknek viszonylag kicsi a hatékonysága, de az elmúlt napok tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek, és a kormánypárti (ide értve az államit is) médiából ömlő propaganda, manipulatív híradások, a nonstop migránsozás, terroristázás igenis nagyon hatékony volt.

Tényleg szinte világvége hangulat lett úrrá az emberek egy jelentős részén, akik tényleg elhiszik, hogy ezen a népszavazáson múlik az ország, sőt: egyenesen Európa fennmaradása. Amiből egyébként egyenesen következik, hogy aki nem nemmel voksol vagy bojkottálja a népszavazást, az hazaáruló. És ezt nem csak random emberek írogatják kommentben, hanem elvileg felelős politikusok is.

A végletekig vannak hergelve az emberek, és ennek nagyon nem lesz jó vége. Sőt, már most is látszik, hová vezet, amikor politikai érdekből rájátszunk az emberek vélt vagy valós félelmeire, felkorbácsoljuk a bennük lévő indulatot. Már most sem csak a „migránsok” a gyűlölet célpontjai, hanem évek óta Magyarországon élő külföldiek, vagy éppen magyar állampolgárok, akik szerencsétlenségükre éppen úgy néznek ki (értsd: nem fehérek), mint azok, akik ellen most a gyűlöletkeltés folyik. Kizárt dolog, hogy ez a mennyiségű indulat, ami az utóbbi hetekben összegyűlt, október 3-án majd szépen elpárolog.

*

Az egész migránskérdés jóval bonyolultabb annál, mint amilyen leegyszerűsítve, kvázi fekete-fehér módon jelenleg a „vita” zajlik róla. Illetve hát épp ez a baj: nem is vita, hanem gyakorlatilag ideológiai háború lett a kérdésből. Dogmák jöttek létre, és ha valaki nem száz százalékosan ennek megfelelően gondolkozik, akkor azonnal rá lesz tolva a másik dogmát magáénak valló csapatra.

Nem véletlenül nem írtam a tavaly őszi, menekültkvóta értelmetlenségét taglaló posztomon túl mást ebben a kérdésben, mert nagyon bizonytalan vagyok. Mert miközben messzemenőkig elutasítom, hogy mindenféle ellenőrzés nélkül szeljék át Európát emberek százezrei, nem tudom nem észrevenni, hogy ezt a tömeget mégis csak emberek alkotják. És igen: vannak köztük rossz szándékúak, sőt: egyenesen terroristák, mint az már minden kétséget kizárólag kiderült. De ugyanúgy ott vannak a kisgyermekes családok, akikről meg nem tudom elképzelni, hogy puszta heccből indultak el, és kockáztatták a saját, de legfőképp a gyermekeik életét egy ilyen úttal.

Őszintén irigylem azokat, akiknek nem okoz lelkiismereti problémát ez az ügy se pro, se kontra, mert képesek feketén és fehéren látni ezt a történetet. Én sajnos nem vagyok ilyen szerencsés. És talán épp ezért szerettem volna, ha normális vita folyik erről az egyébként tényleg nagyon-nagyon fontos kérdésről. De nem szólt. Így viszont egész egyszerűen nem tudok és nem is fogok asszisztálni, nem tudom vállalni mindazt, amit a mai magyar politikai közegben a „nem” jelent.

És hogy ha már nem nem, akkor miért érvénytelen?

Just for fun − mondhatnám, és lényegében tényleg valami ilyesmiről van szó. Eddig minden lehetséges választáson részt vettem, és alapvetően azt gondolom, hogy ha az embernek van lehetőse elmondani a véleményét, akkor tegye azt meg. Ez a mostani persze egy speciális helyzet, én is elgondolkodtam azon, hogy otthon maradok.

Azzal viszont, hogy elmegyek, lehetőségem van üzenni. Be fogom húzni a két X-et a két karikába, és valószínűleg egy kis üzenetet is írok majd a választócédulára. Mondjuk utalok arra, hogy miről nem szavazhattam, amiről viszont szívesen véleményt mondtam volna. Üzenek Budapestnek, hogy ők is megértsék.

*

Ps: Csütörtökön még nagy lendülettel fogtam neki e poszt vázlatának, ami aztán elég nehezen született meg. Pénteken reggel ugyanis kiderült, hogy egy közeli családtagom súlyos beteg.

És hogy az egész népszavazósdihoz mindez hogy kapcsolódik?

Egyrészt úgy, hogy bejött a képbe valami, ami ezerszer fontosabb, mint ez az egész álnépszavazás, és ami körülötte van. Másrészt pedig úgy, hogy amikor kiderült: szinte azonnal be kell feküdnie a kórházba, az első gondolatom az volt: biztosan jó lesz-e neki ott? Megkap-e majd minden olyan ellátást, amire szüksége van? Itt tartunk. Az egészségügy tényszerűen romokban, a forráshiány tényszerűen óriási, mindeközben (tíz)milliárdokat szórunk el teljesen értelmetlen, megkonstruált politikai hecckampányokra.