Michael Crichton: A gömb

„A regény egy felfedezőexpedíció, ahol semmi sem az, ami elsőre annak látszik. A regény szerkezete egy folyamatos, kétirányú mozgás: először fentről, a helikopterről indulunk, a hajóra érünk, majd a mélytengeri kutatóállomásra, és végül az űrhajóba.

A címnek megfelelően egy különös felszínű, látszólag ajtó nélküli gömb várja a sebtiben összerántott, alkalmi csapatot. Hogyan került oda? MIt csinál ez a gömb? Amikor a számítógépen egy idegen, magát Jerrynek hívó értelem kezd el velük beszélgetni, akkor kezdődik valódi utazásuk, az igazi sci-fi mélység, az emberi belső, a lélek felé.

A történet, ahogy írtam, ma is hat. Ennek egyszerű oka, hogy a klasszikus, aranykori sztorik mintájára a regény legnagyobb része párbeszédekből áll: néhány egyre meglepettebb ember megpróbálja csupán logikával és ésszel kitalálni, hogy az űrhajó honnan jött és miért került ide. Ettől a történet végig dinamikus marad. Ebben segítenek a szimfónikus zenekarszerűen sokrétű, egymást kiegészítő szereplők; a három legfontosabb közülük jól elkülöníthető, bár a matematikus kicsit archetípusos figura.

A gömb című regényben nincs üresjárat, felesleges jelenet, a kiszolgáltatott és fogyatkozó csapat rohan a végjáték felé – ami szintén meglepő és eredeti megoldás.”