„Magyarországon ez még mindig nem divat, száz családból kettő olyanról tudunk, ahol az apa marad otthon gyereket nevelni. Gyesre ment apákkal beszélgettünk a tapasztalatokról.
(...)
A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom Apa (is) csak egy van! konferenciáján több olyan férfi is részt vett, aki egy időre átvette a »háziasszony« szerepét a családban, de olyan, aki ténylegesen el tudott menni gyesre a felesége helyett, csak egy ült az asztalnál.
(...)
János ténylegesen gyesre ment, így ő egyáltalán nem dolgozott a hat hónap alatt. Egyetlen plusz célt tűzött ki maga elé, amit sikerült is teljesítenie, a maraton lefutását. Ám ezen kívül kizárólag a fiúkra és a háztartásra koncentrált.
(...)
András esetében épp a munka és a magánélet összeegyeztetése volt az, amivel férfiként volt alkalma megismerkedni abban a 3-4 évben, amikor ő volt a »háziember« a családban. A cég ügyfelei és a kollégák felé eleinte nem volt könnyű kommunikálni, hogy a személyes egyeztetések egy része a telefonra koncentrálódik, illetve, hogy csak este 10 után kapnak választ egy reggel feltett kérdésre. Hiszen a család nem várt, kislányát és később testvérét is el kellett hozni az oviból és az iskolából.
(...)
Ha az állami intézkedéseket vesszük górcső alá, akkor azt lehet mondani, hogy a CSED-en (csecsemőgondozási díj) kívül a gyest és a gyedet is igényelhetik az apák. Svédországgal, Németországgal és Izlanddal ellentétben azonban Magyarországon nincs plusz ösztönzés arra, hogy a férfiak is nagyobb részt vállaljanak a gyermeknevelésből.
A miértekről Novák Katalint, az EMMI család- és ifjúságügyért felelős államtitkárát kérdeztük.
(...)
Az államtitkár elmondta, a kormány nem hisz a kényszerítő erőben, inkább egy organikusan kialakuló, alulról építkező folyamatban bíznak, melynek az lesz a vége, hogy egyre több férfi vesz részt a gyereknevelésben, és több nő tud majd a munkaerőpiacon szerepet vállalni.”
(...)