A Népszabadság tegnapja a mi holnapunk

„Semmiképpen sem szeretnék hosszasan saját közérzetemről beszélni e remélem nem gyászírásban, de a Népszabadság elvétele a politikai közösségtől – ha az ellenállásmentes lesz, és ha az ellenállás nem lesz a győzelem közelének közelében sem –, a napi politikai értelmezés „értelmétől” veszi el az ember kedvét. Ha ez megtörténik, nem látom sok értelmét arról beszélni, hogy a közvélemény-kutatásokban miért erős még mindig a Fidesz, most akkor Vona Gábor cuki vagy ciki, hogy akkor lesz vagy nem lesz előválasztás, tisztújítása lesz-e valamikor a LMP-nek, stb. Ha a kivételes állapotból normális lesz, ezek az ügyek, és maga a politika is (még) jelentős(ebb) mértékben veszítik el relevanciájukat.

A Népszabadság tegnapja így lesz a valamire (már nem) várók holnapja. S ha ezt tömegesen gondolják így állampolgárok (és Népszabadság-olvasók), és ha nem történik semmi újabb annál, mint ami eddig történt, és ahogyan reagáltak a (potenciális) aktorok, akkor a rezsimváltást is viszonylag szemérmes módon lehet csak elgondolni. S akkor nincs más holnap, mint ami a Népszabadság tegnapja volt, s akkor tényleg már csak a véletlen erejében bízhatunk.”