Néhány napja Ferencváros belső részén tekertem át, amikor a Kinizsi utcáról a Ráday utcára rákanyarodva valami szokatlanra lettem figyelmes: három szélforgóra, egy pirosra, egy fehérre és egy zöldre.
A nemzeti színű gyerekjátékok a sarki oszlopra gyorskötözővel rögzített, fénymásolt '56-os fényképekkel teli farácsot díszítették.
A kis emlékmű sarkában lévő műanyag dobozba egy fehér virág mellé egy összehajtott papír volt odatűzve. Kíváncsiságból megnéztem, mi lehet rajta.
Kívül egy „Valakinek” felirat, belül pedig ez állt a cédulán:
Köszönöm...
Köszönöm...
Köszönöm, hogy drága férjem fotóinak másolatát közkinccsé tette Valaki...
2016. X. 22. 8:30
Az idei megemlékezési évadból ez az apró, megható emlékmű lett a kedvencem, a józsefvárosi 1956 lyukas zászló és a Corvin közi macskaköves-ágyús alkotás mellett.
Lánczi Tamás a főpolgármester újabb kirohanására úgy reagált, hogy hiába szalad az Európai Bizottsághoz, a törvényről a magyar képviselők döntenek majd az Országgyűlésben.
A kétségbeesett, Szoboszlai-pólós gyerekeket, a szülőket, az elkeseredett szurkolókat nem érdeklik a kifogások, nem hajlandók átélni ezt újra meg újra. A nevükben írok. Nem mehet így tovább! Kovács Gergő írása.
Záporoznak a kommentek az FTC elnökének kétszavas posztja alá.
Szappanos Péter januárban a családjával és 17 csomaggal állva a reptéren nem gondolta, hogy májusban ismét kupagyőztes lesz. Böde Dánieltől megtudtuk, hogyan ünnepelnek, Ádám Martin a Fradi-tábornak való mutogatásáról beszélt, Dibusz Dénes pedig fájdalmasan vallott – a Paks–FTC kupadöntő legjobb utózöngéi.
„Már megint Bognár Gyuri a király!” – fogalmazott a miniszterelnök.
Beindult a nagyüzem Brüsszelben Ukrajna felvételével kapcsolatban.
Most ugyanezek a szervezetek a Magyarországot lejárató ukrán propaganda legfontosabb szószólói.
