Az Alaptörvény tervezett változtatása szerint a legfőbb ügyésznek nem kell ügyésznek lennie
A jelenlegi helyzet viszont egyszerűen kimaxolása a képmutatásnak. Egy politikai eljárástól várunk egy nem politikai megoldást.
Az esküdtbíróságok felállításakor hangoztatott nemes elvek tehát csak korlátozottan igazolhatók, ezért megkockáztatható, hogy Magyarország jelenleg átalakítás alatt álló bírósági eljárásaiban nem szükséges egy ilyen testület.
„Mindannyian emlékszünk a Tizenkét dühös emberre, ahol esküdtekre van bízva a gyilkosság gyanúsítottjának felmentése vagy elítélése. Szimpatizálunk velük, mivel átlagos emberekként vizsgálják az ügyet, jogi sallangok nélkül. De ez elég indok-e arra, hogy bevezessük az esküdtbíráskodást? A szakirodalom korántsem biztos benne. (...)
Az ún. Diamond-kutatás alátámasztott egy elterjedt feltételezést: a részletes, hosszú időtartamú szakképzés eltávolítja a jogászokat a társadalmi igazságérzettől. Az esküdtek azonban a körülményeket jóval érzékenyebben figyelembe veszik, ez pedig döntésbefolyásoló hatással járhat. Magyarországon azonban rossz a felhangja ennek a funkciónak, hiszen a II. világháború után a szovjetek az ülnökbíráskodás, azaz a »megbízható« népi elemek bevonásával biztosították a nekik megfelelő döntések megszületését.
Az esküdtbíróságok felállításakor hangoztatott nemes elvek tehát csak korlátozottan igazolhatók, ezért megkockáztatható, hogy Magyarország jelenleg átalakítás alatt álló bírósági eljárásaiban nem szükséges egy ilyen testület. Viszont létezik a meglévő kereteken belül egy reális kompromisszumos javaslat az esküdtbíróság támogatói számára: a szakbírók melletti ún. ülnökök részvétele. Ez a rendszer ötvözi a népképviselet és a humánus eljárás lehetőségét a professzionalizmussal.”