Nyugdíj előtt: bosszú

„A magyar kormány még akkor is félrevezet mindenkit, amikor látszólag kegyet gyakorol. Akkor, amikor a kegyet a kegyencekkel gyakorolják milliárdos tételben, miközben a kisebb-nagyobb, kegyetlen körülmények között élő társadalmi csoportok közé aprópénzt szórnak, azt is kicsinyesen, következetlenül, ha lehet, megbélyegzően és nem ritkán bosszúállóan. (...)

Ezekhez képest kisebb jelentőségű, de jól jelzi a káoszt, a kapkodást és bizonyos fajta bosszúállást, hogy az idősebb tanárok egy részét az egyértelmű ígéretek ellenére is kizárták a pedagógus II. kategóriába való előrelépésből, azokat, akik 2015-ben, még a tanármozgalmak előtt jelentkeztek, de nem töltöttek föl elektronikus portfóliót. 

Az sem véletlen, hogy erkölcsi okokra célozgatva kiken álltak bosszút. Azokon, akik időhiány, a feladat értelmetlensége, az iskolaigazgatók félelme és cenzúrája, az informatikai rendszer gyalázatos működése, a minősítés kiterjesztésének felsejlő további értelmetlensége (például a »pöcs«) miatt úgy gondolták: ezen az áron nem kell nekik a fizetéskiegészítés. És hogy most mégis miért kellene nekik? Azért, mert azokat, akik csak lapultak és egy szalmaszálat sem tettek keresztbe, minden teljesítmény nélkül, pusztán az életkoruk alapján most áthelyezték a felső kategóriába. Mindezt pedig úgy kommunikálták, hogy a kormány figyelembe veszi a kritikát, és enged a megalapozott kéréseknek.”