Nyílt levél Pilhál Tamásnak – szívesen elviszlek Bucsába, hogy a saját szemeddel lásd

Pilhál Tamás nemrég »hamis zászlós műveletnek« nevezte a bucsai mészárlást, az ukránokat vádolva az elkövetésével.

A Budaházy-ügyben hozott ítéletet posztomban tényként rögzítettem, majd pedig egy kérdést tettem fel. Tudniillik nem a meghozott ítéletet tartom szégyennek, hanem a meg nem hozottakat.
„A szebb napokat látott Népszava hasábjain bizonyos Somfai Péter az alábbiakat követte el: »Morvai és eszmetársai, meg a hozzájuk csapódott egykori LMP-vezér, 26 év legnagyobb szégyenének nevezték, hogy a bíróság ilyen kemény büntetést szabott ki a vádlottakra.« Na most a helyzet az, hogy Somfai hazudik. A Budaházy-ítéletet sem így- sem úgy, semmilyen formában nem minősítettem és nem is fogom. Hat éven keresztül tartottam magamat ahhoz, hogy parlamenti képviselő ne minősítsen bírósági döntéseket. Nem mondtam véleményt például a Rezesová-, Biszku-, Molnár Gyula-, Hunvald-, Kolontár- ügyekben hozott bírósági döntésekről sem, jóllehet így nem kevés médiafelületet buktunk. Szomorú, hogy ezzel a felfogással gyakorlatilag egyedül maradtam a Házban. Ügyvédként pedig etikátlannak tartom, ha olyan ítéletről mondok véleményt, amelynek iratanyagát nem ismerem, nem ismerhetem. A Budaházy-ügyben hozott ítéletet posztomban tényként rögzítettem, majd pedig egy kérdést tettem fel. Tudniillik nem a meghozott ítéletet tartom szégyennek, hanem a meg nem hozottakat. S ezekről legkevésbé a bíróságok tehetnek.”