A Budaházy-ügyben hozott ítéletet posztomban tényként rögzítettem, majd pedig egy kérdést tettem fel. Tudniillik nem a meghozott ítéletet tartom szégyennek, hanem a meg nem hozottakat.
„A szebb napokat látott Népszava hasábjain bizonyos Somfai Péter az alábbiakat követte el: »Morvai és eszmetársai, meg a hozzájuk csapódott egykori LMP-vezér, 26 év legnagyobb szégyenének nevezték, hogy a bíróság ilyen kemény büntetést szabott ki a vádlottakra.« Na most a helyzet az, hogy Somfai hazudik. A Budaházy-ítéletet sem így- sem úgy, semmilyen formában nem minősítettem és nem is fogom. Hat éven keresztül tartottam magamat ahhoz, hogy parlamenti képviselő ne minősítsen bírósági döntéseket. Nem mondtam véleményt például a Rezesová-, Biszku-, Molnár Gyula-, Hunvald-, Kolontár- ügyekben hozott bírósági döntésekről sem, jóllehet így nem kevés médiafelületet buktunk. Szomorú, hogy ezzel a felfogással gyakorlatilag egyedül maradtam a Házban. Ügyvédként pedig etikátlannak tartom, ha olyan ítéletről mondok véleményt, amelynek iratanyagát nem ismerem, nem ismerhetem. A Budaházy-ügyben hozott ítéletet posztomban tényként rögzítettem, majd pedig egy kérdést tettem fel. Tudniillik nem a meghozott ítéletet tartom szégyennek, hanem a meg nem hozottakat. S ezekről legkevésbé a bíróságok tehetnek.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
A magyar klasszis lecserélésekor 2–1-re még a Fulham vezetett.
A szomszédos ország még így sem jutott be a „bezzegek” közé.
