Egy kis botrány és a nagy

„Nem mindegy, hogy ezt a mostani beszervezési kísérletet ki miképpen tartja elfogadhatatlannak. Általában vagy konkrétan? Szerintem a szabadságát féltő polgár nem tarthatja elfogadhatatlannak informátorok kompromittálással való beszervezését önmagában és általában. A cél nem szentesít minden eszközt, de azért rossz illatúakat is igazol. Vannak eszközök, amelyek alkalmazását általunk jónak tartott cél esetén helyeselhetjük, nem jó cél esetén pedig nem. Aki nem tisztázza, hogy általában vagy meghatározott esetekben utasít el valamilyen eszközt, hiteltelenné válik, amikor ugyanannak az eszköznek az alkalmazását helyeseli. Például igen helyes és fontos kompromittálással beszervezni besúgókat terroristakörökben, legyen szó nemzetközi körökről vagy Budaházy típusú hazaiakról.

Demokrata számára a titkosszolgálati eszközök általános elutasítása éppúgy lehetetlen, mint az általános elfogadásuk. A kádári diktatúra apologétái a sötét ávós múlt feltárása ellen azzal érvelnek, hogy titkos­szolgálatok a világon mindenhol vannak, ezeket egy rendszer sem nélkülözheti, tehát nem is lehet őket elítélni.

Ez közveszélyes ostobaság. Börtön és bíróság is van mindenféle rendszerben. De nem mindegy, hogy (csak) független bíróság által fair eljárásban elítélt törvényszegőket tartanak börtönben, vagy egy diktatúra vérbírósága által koncepciós perekben elítélt politikai foglyokat kínoznak bennük. A börtönnel (miként a titkosszolgálatokkal) vannak általános problémák is, de ettől még nem lehet teljesen nélkülözni őket jogállamban sem.”