Philip K. Dick: Emlékmás

„Ami pedig az irodalmi vonalat illeti, PKD ötletei sokszor egyértelműen jobban működnek novellaként. Sok regénye is tulajdonképpen csak két-háromszáz oldalasra bővített novella, így, kompaktabb terjedelemben viszont nincs helye a szószátyárságnak és szükségtelen mellékvágányoknak. A jellemzően húsz-ötven oldal közötti hossz viszont nem is túlságosan rövid, lehet benne világot és karaktereket építeni, nem légből kapott csavarokat írni. Dick stílusához nagyon szépen illik ez a formátum, az utóbbi időben kezdtem kiábrándulni az írásaiból, de ez a kötet visszaadta a Kizökkent idővel és a Figyel az éggel megalapozott lelkesedésemet.

Jellemzően a filmalapanyagként szolgáló novellák a legerősebbek (azért Hollywoodban sem hülyék ülnek, nyilván a leghatásosabbakat választották ki), de az ötletgazdagság, erős hangulat és sokszor kifejezetten súlyos kérdések a többire is jellemzőek. Az Emlékmás (a kötet, nem a címadó novella) gyönyörűen lefedi Dick jellegzetes témáit. Elidegenedett jövő, a valóság és képzelet (esetleg képzelt valóság), illetve az egyén és társadalom viszonyának kérdése, az érzékelés és a gondolatok manipulációja, drogok, különös képességekkel rendelkező idegenek, embernek látszó gépek - szinte tökéletes körképet kaphatunk a szerző munkásságáról.”