Ki kell állni az áldozatok mellett

„- És mit gondol?

- Igazság szerint akkor is, és most is azzal foglalkozom, amit 2005-ben írt, és amiről forgatott is, önmagában már ezért megérdemli a kitüntetést. Akkor egy olyan témához nyúlt, amelyet még napjainkhoz képest is keveset emlegettek. Édesapám, Pintér Károly és édesanyám, Rohr Magdolna is Gulag-rab volt, így számomra az az út, amelyet Bayer Zsolt akkor végigjárt, mélyen megérintett. Útinaplójában éppen azokról a lágerekről írt, ahol a szüleim is raboskodtak, és azelőtt én csak tőlük hallottam ezekről. A Kolima folyó és Magadan a mai napig ismeretlen a fiatalabb generációk számára. Amikor megkérdezek egy fia- talt, tudna-e két munkatábort mondani a náci Németország idejéből, rögtön rávágja a választ. A Gulag esetében ez már nincs így. Édesanyám célja az volt, hogy emléket állítson honfitársainknak, akik Szibériában, jeltelen sírokban nyugszanak. Ezért állíttatta az alapítvány a Honvéd téren a carrarai márvány keresztet. Bayer könyvének borítója a magadani emlékművet ábrázolja, amelyet később állítottak. Nem gondolom, hogy helyes az a hangvétel, amelyet egy-egy alkalommal Bayer Zsolt megengedett magának az írásaiban, de az, amit akkor tett és alkotott, beleivódott az emlékezetembe, és hálás vagyok érte. (…)

- Mostani ismeretei szerint nem bánja, hogy Bayer Zsoltot javasolta?

- Nem bánom. Nagy íróink munkásságában is vannak olyan művek, amelyek már a saját korukban is vitákat váltottak ki. Ezek szubjektív dolgok. Viszont egy objektív dolog mindenképpen van: a Gulagról Bayer Zsolt hitelesen írt, és nekem ez fontos. És ez lenne fontos az édesanyámnak is, akinek elvették a fiatalságát, a serdülőkorát, és akitől azt tanultam, hogy a nagy dolgok mellett ki kell állni. Így a Gulag áldozatai és a túlélők mellett ki kell állni, ezt tette Bayer Zsolt és ezt teszem én is. Nagyon lényegesnek tartom viszont József Attila örök érvényű sorait, amelyek mind a díjátadás körüli botrányra és a jövőbeni vállalásaimra egyaránt igazak: Az igazat mondd, ne csak a valódit!”