Szemkilövés-tagadók

„Nyakunkon 2006 őszének és az azt előidéző beszéd kiszivárgásának tizedik évfordulója. Jó alkalom lenne ez arra, hogy minden érintett magába szálljon, számvetést készítsen. Az őszödi szónok meghányja-vesse, megérte-e szétveretni a népét a hatalomért, szégyelli-e magát néhanapján. Az általa kézivezérelt rendőrvezetők elgondolkodjanak azon, miért nem tagadták meg a törvénysértő, embertelen parancsokat, miért kínoztattak találomra levadászott fiatalokat a Magyar Rádió udvarán, miért lövették fejmagasságban a szabadságharc ötvenedik évfordulóját ünneplőket, miért küldtek rájuk lovasrohamot, vízágyút, könnygázfelhőt. A felelősök elszámoltatását ígérők pedig azon, megnyugodtak-e. (»Mi nem nyugszunk addig, amíg minden egyes elkövetőt, felbujtóikat és az értelmi szerzőket fel nem derítettük és felelősségre nem vontuk« – mondta az akkori ellenzék vezetője.)

Persze, a számvetést leginkább az akkori MSZP-ből, SZDSZ-ből sarjadt utódpártoknak, holdudvaruknak és támogatóiknak kellene elvégezniük. Nem miattunk – saját maguk miatt. Úgy tűnik, nem fogják fel, nem bírják felfogni: tíz éve egyetlen országos választást sem nyertek, sőt folyamatos töpörödésben vannak. És a két dolog – 2006 ősze és az ő halódásuk – ok-okozatilag összefügg. Nem kicsit. Valószínűleg én leszek az utolsó, aki megsiratom őket, de az azért nem ártana, hogy amíg ezek a ballib mozgalmak az ország területén működgetnek, amíg még van pár tagjuk és médiájuk, tehát hatással vannak az életünkre, addig csöppnyi belátóképesség is motoszkálna bennük. Mondom, nem miattunk, hanem önmagukért. Netán: »Magyarországért, a köztársaságért«.”