Figyelni kell

„De addig is, míg kiszivárog, nézzünk körül idehaza. Az alábbi esetek az elmúlt két évben történtek, méghozzá nem problémás fiatalok reszocializációs intézetében – nem mintha ott megengedett lenne az erőszak –, hanem normális(nak tűnő) óvodákban és alapiskolákban.

Egy igazgatónő megvert egy ötéves kislányt, mert ebéd előtt visongva futott a mosdóba. Bevitte az irodába, megpofozta, és tíz percre bezárta. A kislány üvöltését a szakácsnők is hallották. Az addig egészséges gyermek szorongóvá vált, hónapokig pszichológus kezelte. Ugyanez a nő korábban egy 8 éves kislányt zárt be, és megfenyegette, hogy ne árulkodjon otthon. Amikor a gyerek hazaért, órákig zokogott, és sokáig nem akarta elmondani a történteket. Egy magánóvodában az ittas óvónő úgy pofon vágott egy kisfiút, hogy ottmaradt az arcán a keze nyoma. Egy tornatanár a nyakánál fogva lódított meg egy kisgyereket, komoly zúzódásokat okozva neki.

Egy napközis nevelő felpofozott egy gyereket, majd bezárta, mert amikor az udvaron játszva fenyőtobozokkal dobálóztak, az egyik toboz véletlenül eltalálta a nevelőt. Egy tanító néni nem engedett ki a vécére egy elsős kislányt, aki bepisilt, és egész nap a pisis holmiban kellett ülnie. Utóbb kiderült, valamennyi említett pedagógusnak korábban is volt erőszakos megnyilvánulása, de azon kívül, hogy néhány szülő átíratta más iskolába a gyermekét, nem történt semmi. Nem értem. Mennyi erőszaknak kell összegyűlnie ahhoz, hogy a szülők végre kinyissák a szájukat és cselekedjenek?”