Kedves István,
sajnálattal vettem tudomásul, hogy kiléptél a Magyar Helsinki Bizottságból (MHB). Indokaid közül azt el kell fogadjam, hogy nehezményezted, hogy erre a döntésre a bizottság tagjainak a meghallgatása nélkül került sor. Hadd tegyem azonban hozzá, az MHB állásfoglalása egyértelmű volt azóta, amióta Orbán Viktor kormánya aljas, embertelen és hazug kampányt folytat a menedékkérők ellen. Ha ezt elmulasztotta volna, a menekültekről szóló genfi egyezményt tagadta volna meg, amely a menekültek védelmének vonatkozásában működésének elvi alapja.
Sajnálatom elsősorban nem is a kilépés tényére vonatkozik, hiszen az logikusan következik egyházad politikai állásfoglalásából, hanem magára arra a politikai vonalra, amelyet a Hit Gyülekezete évek óta követ. Kritikus véleményemnek akkor is hangot adtam, amikor a gyülekezet elfogadta, az egyházi státust egy olyan törvény alapján, amely ellentétes a vallásszabadságnak és a lelkiismereti szabadságnak azokkal az elveivel, amelyeket a magyar Országgyűlés jelentős mértékben éppen a Te előkészítő munkád alapján foglalt törvénybe. A Hit Gyülekezete és a hajdani demokratikus ellenzék, a jelentős világnézeti különbségek ellenére azért került közel egymáshoz, mert az alapvető szabadságjogok kérdésében hasonló nézeteket vallottunk. Ez alapozta meg azt a szolidaritást, amelynek a demokratikus ellenzék és a szamizdat Beszélő hangot adott, amikor a pártállami diktatúra kíméletlen módszerekkel lépett fel mind a gyülekezet,mind pedig a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ellen.
Politikai kérdésekben lehetnek nézetkülönbségek a Magyar Helsinki Bizottság tagjai között is. A menekülők elleni uszítás azonban nem politikai kérdés, sőt nem is csak emberi jogi kérdés. A háború elől menekülők védelme, túl a nemzetközi jogon, emberség kérdése. Akinek a számára ez nem kézenfekvő, annak valóban nincs helye a Magyar Helsinki Bizottságban. Ezt nem a bizottság egykori vezetőjeként írom, hiszen az ehhez szüséges jogkörrel nem rendelkezem, hanem személyes meggyőződésem alapján.