Mészáros István László tagtársunk kilépéséről

Kedves István, 

sajnálattal vettem tudomásul, hogy kiléptél a Magyar Helsinki Bizottságból (MHB). Indokaid közül azt el kell fogadjam, hogy nehezményezted, hogy erre a döntésre a bizottság tagjainak a meghallgatása nélkül került sor. Hadd tegyem azonban hozzá, az MHB állásfoglalása egyértelmű volt azóta, amióta Orbán Viktor kormánya aljas, embertelen és hazug kampányt folytat a menedékkérők ellen. Ha ezt elmulasztotta volna, a menekültekről szóló genfi egyezményt tagadta volna meg, amely a menekültek védelmének vonatkozásában működésének elvi alapja. 

Sajnálatom elsősorban nem is a kilépés tényére vonatkozik, hiszen az logikusan következik egyházad politikai állásfoglalásából, hanem magára arra a politikai vonalra, amelyet a Hit Gyülekezete évek óta követ. Kritikus véleményemnek akkor is hangot adtam, amikor a gyülekezet elfogadta, az egyházi státust egy olyan törvény alapján, amely ellentétes a vallásszabadságnak és a lelkiismereti szabadságnak azokkal az elveivel, amelyeket a magyar Országgyűlés jelentős mértékben éppen a Te előkészítő munkád alapján foglalt törvénybe. A Hit Gyülekezete és a hajdani demokratikus ellenzék, a jelentős világnézeti különbségek ellenére azért került közel egymáshoz, mert az alapvető szabadságjogok kérdésében hasonló nézeteket vallottunk. Ez alapozta meg azt a szolidaritást, amelynek a demokratikus ellenzék és a szamizdat Beszélő hangot adott, amikor a pártállami diktatúra kíméletlen módszerekkel lépett fel mind a gyülekezet,mind pedig a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség ellen. 

Politikai kérdésekben lehetnek nézetkülönbségek a Magyar Helsinki Bizottság tagjai között is. A menekülők elleni uszítás azonban nem politikai kérdés, sőt nem is csak emberi jogi kérdés. A háború elől menekülők védelme, túl a nemzetközi jogon, emberség kérdése. Akinek a számára ez nem kézenfekvő, annak valóban nincs helye a Magyar Helsinki Bizottságban. Ezt nem a bizottság egykori vezetőjeként írom, hiszen az ehhez szüséges jogkörrel nem rendelkezem, hanem személyes meggyőződésem alapján.

A Magyar Helsinki Bizottság mindig elkerülte, hogy álláspontját pártérdekeknek rendelje alá. Látványos példája volt ennek, hogy a bizottság 2006-ban fellépett a rendőri brutalitás ellen, holott a tévészékház megostromlóit nem tekintette sem békés tűntetőknek, sem szabadsághősöknek. Bizottságunk kiállt a véleményszabadság mellett akkor is, amikor némelyek büntetőjogi eszközökkel igyekeztek korlátozni, hogy a szabadság ellenfelei is szabadon elmondhassák a véleményüket. A felhívás egy referendum bojkottjára korántsem a demokrácia megtagadása. A felhívás távolmaradásra vagy érvénytelen szavazat leadására éppen olyan legitim eszköze a véleményünk kifejezésének, mint az Igen vagy a Nem szavazat leadása. Antidemokratikus csak az volna, ha elhallgatnánk a véleményünket a referendum értelmetlenségéről, vagy ha védelmünkbe vennénk a szavazáson való részvétel akadályozását.

Kedves István! Válaszom a Magyar Helsinki Bizottságnak írott, de nekem is megküldött leveledre, sarkos megfogalmazásai ellenére sem jelenti azt, hogy ne maradt volna meg bennem a személyes nagyrabecsülés irántad, és megfeledkeznék azokról az alkalmakról, amikor együtt léptünk fel olyan - például adatvédelmi - ügyekben, amelyekben a véleményünk megegyezett. Ma is hálával gondolok baráti együttérzésedre és részvétedre, amelyet a feleségem betegsége és halála idején érzékelhettem.

Üdvözlettel: Kőszeg Ferenc