Nemmel szavazok, de nem gyűlöletből

„A migránsok millióinak az elutasítása tehát nem feltétlenül csak gyűlöletből fakadhat, hanem abból a megfontolásból, hogy egy ilyen kritikus nagyságú, más kultúrájú tömeg, nem mintha feltétlenül rosszindulatú lenne, de óhatatlanul is teret követel magának, s ez átrajzolhatja Európa zsidó-keresztény gyökérzetű kulturális arculatát. Van tehát egy ilyen kulturális-civilizációs nézőpont is, amelynek semmi köze a gyűlölethez, annál inkább az önvédelemhez. Ez az önvédelem pedig azon a meggyőződésen alapul, hogy téves az az elgondolás, miszerint az iszlám és a zsidó-keresztény gyökérzetű európai identitás minden konfliktus nélkül, békésen megfér egymás mellett. Ezt a liberalizmus azért gondolja, mert a vallásban csak magánügyet lát, s képtelen felfogni, hogy az iszlámban egy új, s az európaihoz képest teljesen más, az európaival nem összeegyeztethető közösségi, azaz társadalmi kiterjedésű identitás jelenik meg, amelynek pont az a lényege, hogy a vallás minden, csak nem magánügy. S ez önmagában fenyegetést jelent. Pusztán azzal, hogy – teljesen érthetően – már a létével teret követel magának. Ez alapozza meg azt a keresztény véleményt, hogy többségében muszlim vallású migránsok beláthatatlan millióinak befogadása a kulturális öngyilkossággal egyenlő. Csakhogy ezt a liberalizmus nem érti, hiszen nem tud közösségi identitásokban, pláne nem évezredes hagyományokban gondolkodni. Ehelyett az érzelmi zsarolás eszközével él a kereszténységgel szemben, kihasználva a »kereszténység a szeretet vallása« sztereotípiát, s azt kérdezi, hogy ha keresztény vagy, miért nem vagy befogadó? Azért, mert nem akarok kulturális öngyilkosságot elkövetni. S ennek semmi köze nincs a gyűlölethez.”