„Egyesek szerint alig leplezett kormánykritika rejlik a döntés mögött: Cameronnak feltehetőleg mostanra eshetett le, hogy Theresa May tudatosan próbálja távolítani saját politikai portfólióját bukott elődje örökségétől. Nem feltétlenül azért, mert fél, hogy magával rántja annak a rossz sajtója. Inkább talán azért, mert az új, poszt-brexit politikai helyzet megköveteli a politikai váltást lényegi kérdésekben is. Az evidens, hogy a gazdasági kilátásokat alapvetően újra kell számolni. Ám May a maga szociálisan érzékeny konzervativizmusát úgy tudja látványosan megjeleníteni, ha az iskolaügy kérdésében sokkal nagyobb nyitottságról tesz tanúbizonyságot, mint elődje. S ő pontosan ezt teszi szeptemberben, évkezdéskor. Kormánya szakminisztere erőteljes belső ellenállást generált a grammar school-ok - hagyományos (vagyis latin nyelvet oktató) humángimnázium - számának és állami támogatásának növelésével. A cél: a társadalmi mobilitás támogatása.
Más vélekedések inkább azt valószínűsítik, hogy Cameron image-átalakításon, neve újrapozicionálásán dolgozik. Szeretne minél hamarabb megszabadulni a bukott politikus billogától. Egyesek szerint nemzetközi politikai szerepet vállalhat. Európa például az ő helyzetbe hozásával tehetné erőteljesebbé az európai brexit-kritikát, s próbálhatná befolyásolni Mayt. Ám valószínűbb, hogy Cameron a nemzetközi celebritások szokásos üzemmódjára kíván kapcsolni: alapítványt hoz létre, meghívásokra jár, előadásokat tart majd busás haszonért.
Úgy hírlik, felesége, Samantha Cameron például egy divatmárkát szeretne létrehozni. A kérdés csak az, hogy a férj a bukott politikus imázsát le tudja-e vetkőzni úgy, hogy erre a hírnévre alapítsanak egy magáncéget, vagy akár csak egy non-profit vállalkozást. Durván fogalmazva tehát az a kérdés, mennyit kamatozhat egy nagy bukással zárult sikertörténet. Szappanoperákban mindenesetre nem ismeretlen az efféle dramaturgia.”