Hátsónk iszlamizációja

„Utazásaink során mindig PET-palackokkal mászkáltunk a vécére, ez volt a mi utazó aftabehünk, kvázi. A mai napig kötelező eleme az utazótáskámnak. Ez persze nem mindig volt így. Amikor frissen elköltöztem otthonról, hogy különböző lakóközösségekben éljek, asszimilálódtam a WC-papírhoz. De ebben az időben hihetetlenül koszosnak éreztem magam.

Ráeszméltem, mennyire sok papírt használunk el, ha több mint két lapot szedünk le a gurigából menetenként. Háromszemélyes háztartásunkban majdnem egy gurigát használunk fel naponta. Szerintem ez túlságosan sok. Hát miféle pazarló életmód ez? Hallottatok már a környezetkímélésről? Egy valaki persze jól jár ezzel: a papíripar. A DarkMatter nevű queer performanszduó találóan állapította meg: »Ha valaki azt kérdezi, kik teszik tönkre az esőerdőket, hát a fehér segglyukak azok!«

Minden alkalommal, amikor arról beszélnek, koszosak a külföldiek, megkérdezem, mégis miféle alagútban élnek. Én ugyanis pontosan tudom, hogy az illető nagy valószínűséggel még csak meg sem nedvesíti használat előtt a WC-papírt. Nem tanult a történelemből? Nem tudja, mi volt a középkorban a pestissel? Miféle higiéniafelfogás ez? Ha valahol a bőrömre jut valamiféle ürülék, én ugyan nem csak zsebkendővel törlöm azt le róla, megállapítva, milyen tiszta lettem. Még a cipőmnél sem, inkább égetném el őket.

A testvérem évek óta egyfajta locsolókanna-ügynök. Minden olyan barátnőjének, aki addig csak WC-papírral törölte ki, beajánlja a vizes módszert. Mindenki, aki kipróbálta, hálás az új életérzésért. Egész egyszerűen vágyunk hátsónk iszlamizációjára.”