Lakkhatás

„A szegedi kísérlet – felújítják, és szociális bérlakásként hasznosítják az üresen álló önkormányzati lakásokat – attól függően nevezhető bátornak vagy kisszerű megúszási kísérletnek, hogy honnan nézzük. Ha például a budapesti V. kerület a viszonyítási alap (ahol az ingatlan vagyont inkább a haverok közreműködésével olcsón roganizálják, a közvetítői díjak pedig Pasa parki apartmanokat növesztenek egyre nagyobbra), akkor Botka László szegedi polgármester egy hős.

Ha viszont nem fogadjuk el, hogy a NER-ben kimagasló bátorságra van szükség a politika rendeltetésszerű, az önérdekű fosztogatás helyett a problémamegoldásra koncentráló működéséhez, akkor semmi különös nincs a Tisza-parti próbálkozásban: végső soron itt is olyanok kapnak csak tetőt a fejük fölé, akik utána önerőből képesek állni a fenntartási költségeket. Amennyiben a magyar állam (és önkormányzatai) mindössze ennyit tudnak tenni az alul lévők lakhatási gondjainak enyhítéséért, akkor még mindig fényévekkel vagyunk lemaradva a csúfosan és okkal megbukott szocializmus mögött.”