Ma jobban vezetném az országot

„Szereti a népszavazásokat?

A feleségemet szeretem.

A népszavazásokkal feszültebb a viszonya: kormányfőként megnyerte a kettős állampolgárságról is szóló 2004. decemberit, ám ott maradt önön a hazaáruló-bélyeg, a 2008-as szociális népszavazáson elszenvedett vereségbe pedig belebukott.

Az első e tekintetben nem eligazító, mert hazaárulónak neveztek a jobboldalon előtte is.

Azért az egy minőségi ugrás volt.

Az álláspontom nem változott. Ma is azt gondolom, hogy szavazati joggal azoknak kell rendelkezniük, akik osztoznak a politikai közösség sorsában. A 2008-as népszavazás viszont valóban közvetlenül hozzájárult kormányom bukásához.

Ennek fényében milyen reményekkel várja az október 2-i népszavazást?

Ha ma kellene fogadnom, azt mondanám, hogy érvénytelen lesz. De érzékelem, ahogyan növekszik a félelem és a gyűlölet.

(…)

Ma is úgy látja: nem kellett volna lemondania az őszödi beszéd nyilvánosságra jutásakor?

Egy kormányt megbuktatni kívánó puccskísérlet esetén a miniszterelnök dolga az, hogy a helyén maradjon. És hiszek abban, hogy sokkal jobb országot csináltunk annál, mint ami ma épül. Ma politikai érdekből félelmet és indulatokat kelt a hatalom, de mi fog történni október 3-án? Itt maradnak velünk a félelmek, és tönkre tesznek bennünket. Ehhez képest a mi legnagyobb hibáink is eltörpülnek.  

A többség nem így látja. Miért?

Nyilván sok oka van. Benne van politikai ellenfeleink végtelen gonoszsága. A szocializmus óta nem volt olyan, hogy csak a kormány kampányolhat. Hol és kinek mondanám el, hogy mit gondolok? Az ATV 400 ezer nézőjének? Azok többsége ma már DK-szavazó, naponta bemehetek, akkor sem lesz több. Az is igaz, hogy a mi oldalunkon az elmúlt tíz évben nem jött fel új reményeket keltő politikus. 2010 óta pokolian sok izgalmas ember emelkedett fel a civil világban, felkészültek voltak, ki tudtak állni a tömeg elé, de mind eltűnik. És ez nem a képzésen múlik. Orbán Viktor és Vona Gábor sem esett át politikai képzésen. A politikusi személyiség fölépül, létrejön, megmutatja magát, visszafogni sem lehet. Három megszólalása után érzed, hogy ő az.

Körülöttem sok tehetséges politikus van, de – remélem, nem sértődnek meg – egyikükben sem látom, hogy holnap után jó miniszterelnöke lenne az országnak. Nincs meg bennük, amitől két és fél millió ember mögéjük áll. Most - más oki miatt - még nincs meg bennem sem. Sok rendes embert látok az ellenzéki oldalon, de csak közepesen erős személyiségeket. És magában a jó adottságok sem elegendők. Kell 10-15 a politikában eltöltött év, hogy lásd mások kudarcait, megismerd a viszonyokat. A miniszterelnökként elkövetett hibáim jelentős része a tapasztalatlanságból fakadt. Ma jobban vezetném az országot.”