Keresztényüldözés Magyarországon

„Keresztényüldözés Magyarországon

A közhangulat szerint most »fikázni« illene az új helyettes államtitkárságot, de nem szívesen tenném. A szándékkal ugyanis egyetértek. Sokkal nagyobb szolidaritásra lenne szükség szerte a világon, és ez a keresztény közösségekre is igaz. Ha valakit keresztény hitéért üldöznek, lefejeznek, vagy hasonló szörnyűséget művelnek vele, illene az egész keresztény világnak talpra ugrania és hangosan tiltakoznia. Ahogy Európának kölcsönösséget kellene követelnie a muzulmán államoktól: errefelé pont annyi joga legyen nekik, mint amennyi a keresztényeknek náluk. Ha itt mecsetet akarnak építeni, akkor engedjék, hogy náluk templomok és imaházak épüljenek. Ha alapítványokat és missziókat akarnak működtetni, akkor engedjék ugyanezek keresztény változatát odahaza is. 

A hír azonban belőlem is inkább egy gúnyos mosolyt váltott ki, mint felszabadult »na végre« érzést. Ennek alapvetően négy oka van. 

Az egyik, hogy az a kereszténykedés, ami a vallást a nacionalizmus szolgálatába állítja, nekem helyből büdös: képmutató és szolgalelkű. »Krisztusban nincs zsidó és görög«, a kereszténység nem lehet nacionalista. Ahogyan Pál tiltakozott az ellen, hogy a zsidó nemzeti és vallásos (farizeusi) nacionalizmus kisajátítsa magának Jézus Krisztus evangéliumát, úgy tiltakozna ma is, ha látná, hogy ugyanezt a magyar, lengyel, horvát, ír vagy egyéb nacionalisták tennék. Őket is belopódzkodott hamis atyafiaknak, hamis munkásoknak és más (hazug) evangélium-hirdetőknek titulálná. 

A második, hogy ugyanez a kormány itthon jogi és pénzügyi eszközökkel durván beavatkozik az egyházak működésébe, és diszkriminálja a keresztény közösség egy nagyon fontos és lényeges szegmensét, az evangéliumi egyházakat. Az a faramuci helyzet állt elő, hogy egy Magyarországon élő nem magyar állampolgárságú muszlim vagy buddhista - a vallásgyakorlásán keresztül - nagyobb jogokat és adófizetői támogatásokat élvez, mint egy Magyarországon élő, magyar állampolgárságú evangéliumi keresztény. Volna tehát mit söprögetni a saját házunk táján. A magyar állam, Balogh (református lelkész) úrral az élen, jelenleg alkotmánysértő módon és Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásait megszegve, diszkriminál például bennünket, és nem mutat semmilyen hajlandóságot arra, hogy a vonatkozó hazai és nemzetközi jogerős bírósági határozatoknak érvényt szerezzen, és a jogállami rendet ezen a területen helyreállítsa.

A harmadik, hogy az a »kereszténység«, amelynek az állam ily harcosan a védelmére kell, jobbára nem igazi kereszténység. Nem csak azért van folyamatos hátrálásban és utóvéd harcokban, mert a gonosz világármány, a zsidók, liberálisok, ateisták, háttérhatalmi világuralmi tőkések, alakváltó gyíkemberek és újabban a muzulmán menekültek létében fenyegetik, hanem azért, mert maga is sok vonatkozásban hazug, képmutató, ahogyan Pál írja: »akik megtartják a kegyesség látszatát, de megtagadják annak erejét«. Az intézmények átjátszása, a kötelező hitoktatás stb. stb. csak akkor érhetne el bármilyen célt, ha a kereszténység bibliai alapú megújulásával társulna. Akkor viszont nem is lenne szüksége ilyen állami beavatkozásokra.

És ez a negyedik ok.

Nem hiszek abban, hogy az államnak és a hitnek össze kell fonódnia. Az államnak az a feladata, hogy keretet szabjon a polgárai boldogulásának, és nem az, hogy megparancsolja nekik, mitől legyenek boldogok, magyarok vagy éppen keresztények. Sajnálattal látom, hogy még az evangéliumi hívők is – itthon és külföldön - az államtól követelik saját világnézetük másokra erőszakolását. Ez súlyos tévedés. Ha az állam feladja világnézeti semlegességét, totalitárius szörnyeteggé válik. Ha a parázna asszony felkapaszkodik a fenevad vállára (az állam védelmezi az államvallást (ideológiát), a vallás pedig »igazolja« az állami elnyomást) visszatér a sötét középkor. És ebből a szempontból mindegy, hogy az az ideológia vagy vallás, milyen ideológia vagy milyen vallás. Ha ma Mózes törvényeit akarná valaki betartatni a közhatalom segítségével, az az állam nem sokban különbözne az »iszlám államtól«. Ha liberálisok uralják az államot, akkor elvehetik a gyereket a szülőtől, ha elfenekeli vagy Bibliát olvas neki. Vagy bezárhatják a prédikátorokat, ha a bűnt (például a paráznaságot, a homoszexualitást) bűnnek mondják. Ha »keresztények« másznak a fenevad hátára, akkor betiltatják az alkoholt, bezáratják vasárnap a boltokat, betiltják a táncot és a színes ruhákat, azután jön a kötelező templomba járás, a házasságtörők megbüntetése, az abortusz tilalom és végül elrendelik az eretnekek megégetését. 

Ez az állammal összefekvő, prostituálódó »kereszténység« törvényszerűen válik az embergyilkos eszközévé, maga is fenevad lesz. Üldözöttből üldöző, megmentőből véreskezű gyilkos. A szeretet evangéliumának hirdetőjéből a gyűlölködés és uszítás apostola. Annyi történelmi példa van erre, mégis Donald Trumptól Orbán Viktoron át Vladimir Putyinig annyi evangéliumi keresztény is azt várja, hogy az állam érvényt szerezzen az ő erkölcseinek mások felett. Pedig Jézus megmondta: »az én országom nem ebből a világból való«. Testvére, Jakab pedig így írt: »Aki a világ barátja akar lenni, Isten ellenségévé válik«. Pál pedig így: »Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők (nem keresztények) felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni.« 

Szóval, kedves helyettes államtitkárság, írjuk a szolidaritásra felhívó leveleket, tárgyaljunk az üldöző államokkal a vallásszabadság érdekében, kezdjük mondjuk a törökökkel. És írjunk végre itthon egy normális, a jogállami és alkotmányos követelményeknek megfelelő egyházi törvényt, és hagyjuk az állam »keresztényvédő« beavatkozásait mielőtt a »kereszténység« maradék renoméja is odalesz - itthon (is). A KDNP frakció pedig mutasson példát azzal, hogy – mondjuk – nem cserélgetik le (öregecske) feleségeiket és nem járnak élen a gyűlöletbeszédben.

»Amikor pedig látta (Keresztelő János), hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: 

Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.« (Mt3)”