Ez a Brüsszel leckézteti Budapestet? Komolyan?
Nem Didier Reynders az első uniós bürokrata, aki azután keveredett korrupciós botrányba, hogy bőszen kritizálta Magyarországot. A híres lebukások azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Több olyan robbantás is történt a kilencvenes években, amelynél nem csak a tettest vagy tetteseket nem találták meg, de még az indíték is homályban maradt.
„A politikai pártoknál elkövetett robbantások esetében felmerült ugyan, hogy azt a szlovák titkosszolgálat követte el, de ennél többet nem tudni. Ekkoriban Vladimír Mečiar volt Szlovákia kormányfője, akinek állítólag az oroszokkal együtt érdekében állt, hogy zavart keltsen a NATO-csatlakozás előtt álló országokban. Ha ez így is van, a tettesek akkor sem lettek meg. Pedig van ellenpélda arra, hogy a nyomozók akkor is megtalálják a tettest, ha esetleg a merénylet hátterében külföldi állam áll. A Lockerbie-i katasztrófához például a Kadhafi-vezette Líbiának volt köze, és ugyan a nyomozás elég döcögősen haladt, a tetteseket végül mégiscsak sikerült azonosítania a hatóságoknak.
Persze robbantásos ügyekben a magyar rendőrségnek is akadnak sikersztorijai, de csak elvétve. Sikerült elkapniuk az 1996-os ketchupos robbantó tinit, és be tudták azonosítani azt a társaságot, amelyik hígítós palackot durrantott Szilvásy György egykori titokminiszter házánál, az Aranykéz utcai merénylet felgöngyölítésében pedig szerepet játszottak az alvilágon belüli átrendeződések.
Ám ha összességében nézzük az elmúlt bő harminc év felderítési adatait, akkor Papp Károly rendőrkapitány indokolatlanul optimista.”