Esélyünk: befogadás és béke

„Történelmünk alapján éppen nekünk kellene példát mutatnunk a »migránsok« befogadásában, hiszen mi az utolsók között voltunk, akiket Európa befogadott, noha szokásainkban, pogány vallásunkban, harcmodorunkban idegen test voltunk a kontinensen. Szerencsére volt egy királyunk akkoriban, aki nem a pogányság unortodoxiáját akarta ráerőszakolni Európára, hanem felvétette népével a befogadók vallását, kultúráját.

Sajnos most olyanok vonták befolyásuk alá népünk nagy részét, akik régi nagyságunkat azzal szeretnék visszanyerni, hogy Kelet felé nyitnak, és piros pöttyökkel bizonyítanák odatartozásunkat. És nemcsak a jobbkéznek vannak ezoterikus elhajlásai, hanem magában a fejben is súlyosan keverednek a keresztény tanítások a pogány nosztalgiával, ahogy az világosan kitűnt Orbán Viktor 2012-es ópusztaszeri szoboravató beszédéből, amelyben hetet-havat összehordott a »turulba születéstől« »sátánölő« Szent Mihályig. Eközben a keresztény szolidaritás és a katolikus egyetemesség gyakorlása helyett a turulos szekértáboros neonacionalizmussal terelték el az éhbéren élők figyelmét arról, hogy a kielégíthetetlen oligarchák már utolsó krajcárjaikért kotorásznak a zsebükben.

Nehogy meghallják Tiborc panaszát, most még nagyobb ágyúkat vetett be a kormánypropaganda: azt akarják elhitetni velünk, hogy Mohamed próféta menedéket kereső hívei távolabb állnak a mi zsidó-keresztény hitrendszerünktől, mint az, aki a lepel alatt még feszületnek tűnő turulos bálványt Ópusztaszeren leleplezte. Talán nem tudja sem ő, sem a hűbéresei, hogy a muszlimok ugyanazt az Istent imádják és szolgálják, mint a zsidók, akik nem mondják ki a nevét, vagy mi, magyarok, akik Istennek nevezzük, miközben az angolok Godnak, a spanyolok Diosnak, az arabok Allahnak.”