Az iszlamizmusról és a szexuális bűntényekről

„A migránsok által elkövetett szexuális erőszaknak van egy biológiai-politikai dimenziója is: a bevándorlók többsége munkanélküli, érdektelen abban, hogy munkát találjon, vagy tanuljon. Vannak közöttük olyan fiatalok, akik azzal töltik idejüket, hogy felderítsék a társadalmi rend büntetlenül, vagy szinte büntetlenül sebezhető pontjait. Prédájukká válik minden nő, aki az iszlám erkölcsi kódexét nem követi, azaz nem visel a testet és hajat eltakaró ruházatot (hidzsáb) és férfi kísérő nélkül jár.

A szexuális ragadozók kinevelése a tiszta, muszlim, aszexuális védett tér és a szabályozatlannak, tisztátalannak, romlottnak bélyegzett külső tér kereszteződésében történik, az iszlamizmus égisze alatt. A ragadozó olyan fiatal férfi, akit frusztrál a védett közeg rendje, a zabolátlan, szabad külső világ tölti meg fantáziáit, s minél távolabb kerül a szabályok világától, vágyai annál erőteljesebbek lesznek. A női test a meghódítandó területet szimbolizálja, az erőszaktevő pedig a hódító szerepében tetszeleg.

A Nyugat vágyott gyümölcsei közül ez a legkönnyebben elérhető és megszerezhető. A legkevésbé őrzött. A filmek és plakátok tanúsága szerint pedig szinte felkínálja magát. Ezzel a képpel állítják szembe a hidzsábot viselő muszlim nőt. Az ő teste is meghódítandó terület, ami azonban szent és védett, az apja vagy férfi testvérének tulajdona. A férfi, aki meghódítja, csakis muszlim lehet. Ezt a szemléletet egyértelműen alátámasztja az iszlám családjog, amely szerint muszlim férfi feleségül vehet keresztény nőt, muszlim nő viszont nem házasodhat keresztény férfival.”