»…Szeretnék egy tisztázó megjegyzést tenni. Amikor háborúról beszélek, valódi háborúról beszélek, nem vallásháborúról, nem. Az érdekek háborúja folyik, háború a pénzért, háború a természeti erőforrásokért, háború a népek feletti hatalomért: ez a háború! Azt gondolhatná ugyanis valaki, hogy: „Ez [a pápa] vallásháborúról beszél.” Nem! Minden vallás békét akar. A háborút mások akarják. Remélem, érthető voltam.« (Ferenc pápa)
Sok minden összekeveredik a mediális zűrzavarban. A pápa szavainak és cselekedeteinek világos az üzenete: aki valóban rászorul, azt az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek szellemében kell tekintenie és fogadnia a valódi krisztuskövetőnek. Tehet másként bárki, hisz Jézus nem bilincsekkel terjeszti az evangéliumot, de ha más irányba megy valaki, az elvezeti őt Jézustól. És a valódi élettől, ami Benne van. Ugyanakkor az igazi Európa védelmére sincs ennél autentikusabb cselekedet. Aki nem így tesz és beszél, az maga is az igazi európaideált rombolja. Belülről. Magát is ámítva.
Hogyan terjedt el a kereszténység? Az életét önként odaadó, ártatlan Jézus áldozata révén. A Gonosz csak a testét érte el, a lelkét nem: a kínhalál közepette is megmaradt az Atya iránt és az irántunk való feltétel nélküli szeretetben. Ezért álltak a kereszt alatt bírái, lesve minden megnyilvánulását, hogy aztán igazolva láthassák tettüket és lelkiismeretfurdalás nélkül továbblapozhassanak. De nem láttak-hallottak semmit, ami igazolta cselekedeteiket. Az Örökkévaló irgalma járta át a Megfeszített minden porcikáját. Ezért nyitott máig a Názáreti pere. Az elítélő bírák tanúsága, az idegen római százados megrendülése még erősebb, mint a tanítványoké, akiknek a Föltámadottal való találkozás és a Lélekkel megerősítés kellett, hogy igaz tanúk legyenek.
Akik pedig Jézust ezen az úton ténylegesen követték, hiteles tanúivá lettek, azokat szemlélve mondatott: »A vértanúk vére a kereszténység vetése.« - Csak az tudja ezt az utat vállalni, aki számára valóban a legnagyobb érték már most, és nemcsak szóban, az Örökkévalóban lakozás – nem pedig az Ő szépnek alkotott világa, ez az átmeneti földi élet. Az Örökkévaló pedig mindenestül irgalom. Vagyis új esély a teljes életre, minden helyzetben, ha csatlakozunk hozzá. Mi más a világ végéről szóló krisztusi látomás? A megsemmisülő világból új, örök világ támad, az Örökkévaló otthona. És nem mi tesszük ezt, azért jön el biztosan.
Kik is vagyunk? Az Ő képmásai. Lehetőség, amit az Ő segítségével beteljesíthetünk. Ha más utat választunk, önmagunktól is távolodunk a semmi felé. Ő az út az Életre kivétel nélkül minden ember számára. Ez Jézus egyetemes örömhíre. Erre hívta zsidó és nem zsidó kortársait, erre hív ma is kivétel nélkül mindenkit: keresztényt, zsidót, muzulmánt, hindut, buddhistát… Kivétel nélkül.