Így jutottam be három óra alatt Rihannára, akit aztán nem láttam

„Itt van néhány példa a háromórás sorban állásból:

- hangszórókból üvöltött a zene, miközben egyetlen hangosbemondóval próbálták információkkal ellátni a tömeget, ami persze ezt az üvöltő zene miatt egyáltalán nem hallotta vagy félreértette;

- a hangosbemondón keresztül rossz információkat közöltek, például azt, hogy szakmai jeggyel be lehet jutni a civileknek kialakított kapuknál, ami nem volt igaz;

- biztonsági emberek egyedül a tömeg elején álltak, ott, ahol a jegyeket át lehetett venni;

- hermetikusan elkerített, mobilkerítésekkel lezárt területre zsúfolódott össze ezer-ezerötszáz ember, egyetlen (maximum két) kijutási lehetőséggel;

- a jegyátvételkor nem vették el a személyi igazolványomat, és nem regisztrálták a jegyemet;

- a szakmai (Press) helyett vendég (Guest) jegyet kaptam;

- bejutáskor nem nézték meg, hogy mit viszek be a táskámban, nem is motoztak meg, és a fémdetektoros kapu vijjogása sem zavart senkit, ez azt jelenti, hogy egy 85-90 ezer fős rendezvényre úgy jutottam be, hogy lehetett volna nálam bármi: drog, alkohol, kés, pisztoly, bomba.

Mindez ahhoz képest, hogy repülőtéri szintűre emelt biztonsági ellenőrzést ígértek a szervezők, kifejezetten visszás Európa egyik legelismertebb fesztiválján, amelynek a látogatói 85 százalékban külföldiek. És mondom még egyszer: legszelídebben is úgy tudnám csak jellemezni, hogy baleset- és életveszélyes.”