Ferenc pápa, a pásztor – farkasok prédája

„Ferenc pápa nemrégiben, Lengyelországban is tű pontosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy a lengyel püspöki karnak és az országnak a »bölcsesség és irgalom« helyes arányát megtalálva arra kellene törekednie, hogy »lehetőség szerint« enyhítsen a bajba jutott emberek szenvedésén. Tehát nem arról beszélt, hogy mindenkit, feltételek nélkül be kellene fogadni. Hiszen, ha igaz az, hogy a menekültek 60 %-a gazdasági bevándorló, akkor igaz az is, hogy a maradék 40 % valós rászoruló, aki az életben maradásáért keres menedéket. Ferenc pápa nem mondta, hogy a befogadó ország nem szabhatna feltételeket, és hogy a befogadást kérőnek ne kellene megtennie mindent, amit elvárnak tőle, hogy sikeresen integrálódjon abba az országba, aminek az életét köszönheti. Érdekes megfigyelni, hogy meg nem értett és félremagyarázott reformer pápa érzékeny és irgalmas lelkülete a régi nagy reformer Luther Márton utódjaiban rezonál és talán nem véletlenül.

Persze nehéz most józanul és higgadtan gondolkodni erről a kérdésről, amikor ennyire elszabadultak az indulatok, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a menekültkérdésnek komoly biztonságpolitikai vonatkozása is van. Mert van, ezt nem érdemes letagadni, az sem segít a tisztánlátásban. De hogyan lehetnénk úrrá egyrészt jogos, másrészt viszont mesterségesen végletekig felduzzasztott félelmeinken?

Az egyház talán hallgathatott volna Ferenc pápa bölcs szavára és minden plébánia és kolostor szimbolikusan befogadhatott volna egy menekült családot. Hiszen akkor most a szemébe lehetne nézni ezeknek az embereknek, meg lehetne látni bennük a valós rászorulót, a szerencsétlent. Így viszont a média hírekből érkező képek, szalagcímek az erőszakról, a terrorról szinte már teljesen lehetetlenné teszik azt, hogy magunk elé tudjunk képzelni egy valóban szenvedő emberi arcot. Valahol elveszett annak a spirituális tapasztalatnak az esélye is, hogy benne megpillantsuk magának az Istennek az arcát, aki pedig jelen van, minden bajbajutott nélkülözőben.

Valóban, mindez nem egyházi dogma. És a pápa nem tévedhetetlen. De aki nem érti azt, hogy miért is ennyire fontos Ferenc pápa számára az irgalmasság, az a keresztény hit és az evangéliumok lényegét nem érti még...”