Adott egy hosszú, unalmas, ömlengős interjút a Mandinernek, amelyben megmagyarázni próbálta a megmagyarázhatatlant, egy megmutatni giccses és korlátolt valóját.
„Vannak veszélyes környékek, de hol nincsenek. Párizs azonban nem Detroit vagy Aleppo. Ha az lenne, akkor menekülnének onnan az emberek. De nem menekülnek, sőt. Inkább oda vándorolnak. Mert ott akarnak élni, vagy csak látni akarják, mint Bayer fia.
Akit az apja nem engedett el.
Vajon hogy nem tűnt fel Bayernek, hogy júniusban, a foci Eb-n a fél magyar kormány, meg még több tízezer magyar is kint volt? És jellemzően nem is lett semmi bajuk.
Annak meg, hogy valaki terrormerényletnek essen áldozatul Párizsban, összehasonlíthatatlanul kisebb az esélye, mint annak, hogy közlekedési balesetben haljon meg. Akár az odáig vezető úton.
Végülis ez nevezhető a fideszes kormánypropaganda, illetve inkább agymosás sikerének. Másfelől viszont a legnagyobb hiba, amit propagandista elkövethet, hogy bedől saját hazugságainak.
De persze az más eset, ha nem tud mást tenni, mert nem is tudja, hogy hazudik. Nem hazudik, hanem hisz. És a hitét összekeveri a valósággal.
Ez a butaság definíciója.
És innentől már érthető például az indokzsidózás, meg az olaszliszkai elkövetők azonosítása a cigányság egészével.”