Ez a mucsai kisszerűség

„nem tudok szabadulni ettől a végtelenül nyomasztó és nagyon szomorú képtől.

a mucsai kisszerűség, a falunapok gyászos vigalma, a disznóvágások pálinkás jórregeltje, a locsolóversek szexista félrészeg gagyogása, a csárdáskirálynő hamis csillogása, a mocsárrészegen, zokogva elbődült csabakirályficsillagösvénye, a maradhatezígynemnemsoha! hamissága, a disznózsírba faragott ferencjóska mindent meggondoltam, mindent megfontoltam öngyilkossága, a kérlekalássan bokacsattogása, az árvalányhajas, tarkóra tolt szentkorona blaszfémiája, a törököt lerántó dugovicstitusz hamissága, a tsz-elnök vor-öltönyös eleganciája, a fogszabályzót sohasem látott gizike csálé mosolya.

a lajtán inneni rögvalóság.

ebből az igen szomorú összképből különösen kirí miniszterelnökünk suttyó paraszteleganciája, de kövér rosszul gombolt zakója, lengyel elvtársunk sehogyan sem gombolt felsője és a jobbszélen álló faszomtudjaki csálén álló, görcsrekötött nyakkendője, mind ugyanaz a szint. görcsösen valakinek akarnak kinézni, de csak azok, akik - jelentéktelen percemberkék, akik meglovagolva az alattvalók legsötétebb indulatait, uralkodnak fölöttük, de - ahogy alattvalóik többsége- a kanálon kívül más evőeszközt nem ismernek és a kulináris élvezeteik csimborasszója a rántotthús kumplipürével, hozzá a koviubisali.

ha az afféroknak lenne még lovagias elintézési módja, ők nem lennének párbajképesek.”