A melegházasság konzervatív válasz

„– Elmegy ősszel a kényszer-betelepítésről szóló népszavazásra? A Szombat című lap nemrég körkérdést intézett a magyar közélet néhány szereplőjéhez, zsidókhoz és nem zsidókhoz, köztük önhöz is. A migrációval kapcsolatos válaszai nem éppen a mai baloldali-liberális narráció szerint valók voltak. Az mondta: ne legyünk balekok, aki valahova bevándorol, az alkalmazkodjon, és szabad arról beszélni, hogy a migráció igenis biztonsági kockázatot jelent.

– Soha nem mondtam, hogy baloldali lennék – polgári konzervatívnak tartom magam. A kérdésére válaszolva: elmegyek szavazni, és elutasítom a népszavazást kezdeményezők kérdését, tehát igennel fogok szavazni erre: »Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?« Főleg azért, mert én is megkérdezném a kormányt: ha ennyire nem akarja a bevándorlást, miért árul letelepedési kötvényt kínaiaknak több millió forintért? Ez is egyfajta kényszer-betelepítés, csak készpénzalapú – miközben engem nem kérdeznek meg róla, óhajtok-e Csang úrnak a szomszédja lenni. Nem szeretem az efféle blöfföt, jókora cinizmust érzek mögötte.

– Hogy látja, létezik olyan kulturális különbség, amely már nem áthidalható? A migránsok nagy része a miénktől gyökeresen eltérő kultúrából érkezik.

– Azt nyilatkozta valahol, hogy a melegség ügye sokban hasonlít a száz évvel ezelőtti nőemancipációs harchoz. Hol tart most ez az ügy?

– A melegeknek is sikerül, akárcsak a nőknek: Amerikában már házasodhatnak az egyneműek, Berlinnek sok éven át nyíltan meleg polgármestere volt. Spanyolországban, egy mélyen katolikus országban is legális az esküvő, ami nagyon nagy dolog. Olyan ez, mint az időjárás: lassan, de feltartóztathatatlanul húzódik kelet felé.

– Ennek ellenére még Németországban sincs melegházasság.

– Valóban nincs, de ott azért megvalósult az egyenjogúság. Gondoljon bele, nem is olyan rég még nem volt szavazati joguk a nőknek Svájcban [a hegyvidéki ország 1971 februárjában adott – a nyugati demokráciák közül utolsóként – szavazati jogot a nőknek], miközben senki sem mondhatta, hogy ott elnyomják őket.

– Azt is mondta, hogy a melegházasság nagyon is konzervatív dolog. Ez első hallásra meglepően hangzik.

– Mi lehetne konzervatívabb annál, hogy az ember tartósan, egy életre elkötelezi magát ahelyett, hogy naponta váltogatja a partnereit? Aki házasságra lép, az maga és a világ előtt is vállalja, hogy tartozik valakihez, és kitart mellette jóban-rosszban. Szerintem örülni kellene neki, ha melegek akarnak házasodni, és nem ellenezni – a liberális felfogás sajátja, hogy nem kell elköteleződni, mert a kapcsolatok véget érnek egyszer, és akkor utána már csak hazugságban, kényszerek között él az ember. A mai világban, amikor a családok szétesőben vannak – bár egyes politikai erők állandóan a megerősítéséről papolnak –, örülni kellene, ha új családok alakulnak. Van egy Semjén nevű politikus, aki mindig a családról beszél, miközben ellenzi a melegházasságot. Két férfi vagy két nő nem alapíthat családot, nem segítheti-támogathatja egymást egy életen át? Cameron korábbi angol miniszterelnök mondta: »Éppen azért támogatom a melegházasságot, mert konzervatív vagyok.«

– Katolikusnak nevelték, ismeri a Bibliát. Hogy érinti a következő passzus? »Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk.«

– Édes uram, az Ótestamentum engedélyezi a többnejűséget, de én azzal sem értek egyet. Benne van az is, hogy »jósnőt ne hagyj életben«, mégsem tartanám helyesnek, ha valaki ezt a passzust megpróbálná a gyakorlatba ültetni. Már nem kövezzük halálra azt sem, aki házasságtörést követ el, pedig erre is találunk határozott felszólítást a Bibliában. Jézus egy alkalommal azt mondta a farizeusoknak: az újbor új tömlőbe való. Változik a világ, ráadásul a kereszténység erkölcsi vallás, nem pedig formális, az írást betű szerint betartó. A szándék a lényeg, hogy jót akarsz vagy rosszat.”