Ízlésfejadag

„A Sziget egy termék, egy méregdrága fesztivál, ahol a nyugati középosztály neohippi korszakát élő csemetéje elkölti a havi zsebpénzét, ami megfelel a kelet-európai minimálbér triplájának. De ezt kötelező szeretni, sőt méltatni és imádni kell, mert, hogy… Mert, hogy mi? Egy szuperbuli, amely meglátogatására vágyj és gyűjtögess, hiszen ha ott leszel, betekinthetsz a tökéletes világba, s megtanulhatod, hogy a helyes »sárgaköves« utat követve te is lehetsz valaki. Ja, és vehetsz az Amnesty Internationaltől migránsokat támogató „refugees welcome” strandpapucsot.

De ott van a Kurultaj. Mit magyarkodnak ezek? Egyáltalán mit akarnak a múlt megismerésével? Ez nem járja. Csak egy igazság lehet, a miénk, mi már megmondtuk, mi a helyes irány. A Kurultájon mítoszokat kutatnak, az ósdi, meg nem bizonyított. Miközben tetszik vagy sem, a mítosz is a valóság része, onnan kaphatunk önbecsülést, tán viszonyítási pontot is az életben, nemzetben. De nem, ők a sztyeppe, ők a múlt, rajtuk gúnyolódni, sőt őket utálni kell, az imádathoz ugyanis gyűlölet is kell. 

A mai liberalizmus Brüsszeltől Gyurcsányig ezt sulykolja. Mert ha ezt elfogadod, akkor rábólintasz arra is, hogy csak az a lehetséges választás minden más kérdésben, amit neked mondanak. Sőt minden máson nem is kell gondolkodnod, az érték diszkonttermékké válik.

Ha szereted a Szigetet, szereted a szabadságot. Ha szereted a szabadságot, szereted a sokszínűséget. Ha szereted a sokszínűséget, szereted a migránst. Ha szereted a migránst, szereted Brüsszelt. Ha szereted Brüsszelt, utálod Orbánt. Ha utálod Orbánt, ránk szavazol. Gyurcsánytól Molnárig a nagyszerű demokratákra. Vagy legalábbis október 2-án otthon maradsz, egyébként is úgy a legjobb liberálisan csinálni valamit, ha nem csinálsz semmit. Így kell lennie! Hiszen szereted a Szigetet. 

Lehet és nem kell választani Sziget és Kurultaj között, választási kényszer a kvótaliberalizmus, leértékelt playback-érték és a normális élet, a normális gondolkodás között van.”