Vagy az ítélet alaptalan, vagy az indoklás hibás

„Ennek megfelelően kedden a Hunnia-per elsőfokú ítélethirdetésén azt vártuk, hogy kiderül, a bíróság szerint mit tett pontosan Budaházy, és e következtetésre milyen megkérdőjelezhetetlen bizonyítékok révén jutott. 

Erről azonban meglepetésre egy szó nem sok, annyit sem hallottunk. A nagyjából négyórás, vontatott indoklásban volt szó arról, hogy milyen történések képezték a vád tárgyát, ezek büntetőjogi minősítése miért az, ami, továbbá olyanokra is meglepően hosszan tért ki a tanács, hogy miért nem volt ott egy kirendelt védő egyes nyomozati cselekményeknél, és hogy Budaházy György felesége eltökélten védte férje érdekeit, a házkutatás során pedig rosszul lett, de a rendőrök segítettek neki. De ez kit érdekel?

Mit csinált a vádbeli időszakban Budaházy? Honnan tudjuk, hogy ő szervezte, és csakis ő szervezhette a Magyarok Nyilait? Hogyan kivitelezte ezt? Utasítást adott a támadásokra, vagy meg is tervezte azokat? Mik mindennek a kétséget kizáró bizonyítékai? Nem állítom, hogy a bíróság ezekre a kérdésekre nem tudja a választ, de hogy nem osztotta meg a hallgatósággal, az biztos.

(...)

Azt azért a bírónő is elismerte, hogy »a nyomozás nem volt hibátlan és hiánytalan«. Kár, hogy az ítélet szóbeli indoklása sem. Legalábbis abból legkevésbé sem tűnt úgy, hogy itt kétséget kizáró bizonyossággal állunk szemben. Pedig épp az lenne a lényege, hogy abból úgy tűnjön. Talán majd az írásbeli indoklásban.”