Trumpizmus és elitellenesség

„Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Trump tényleg sokszor beszél összevissza és valóban semmiféle politikai tapasztalata sincs. Azonban éppen ez utóbbi a legnagyobb előnye a demokrata ellenfelével szemben, aki viszont egész életében politikus volt. A republikánus jelölt majdani szavazói közül sokan nem azért fognak Trumpra szavazni, mert mindennel egyetértenek, amit valaha mondott, hanem azért, mert voksukkal éppen az ellen a regnáló elit ellen kívánnak szavazni, amelyiknek Clintonné szimbolikus alakja. Ennek az elitnek adja fel a leckét Trump, aki semmit sem úgy csinál, mint a politikusok. Beszédei során nem kötik azok a dogmák (igaz, sokszor a józan ész sem), amelyeknek az elmúlt évtizedekben minden jelölt igyekezett megfelelni. Olyan dolgokat mond ki, amelyek a társadalom alsóbb rétegeinek nagyon is a bögyében vannak, csak hát nem illendő róluk beszélni. Hogy a bevándorlók köré­ben magasabb a bűnelkövetők aránya, hogy a globalizációnak nem csak nyertesei vannak (bár Trump egyértelműen az), hogy az amerikai demokráciaexport csődöt mondott. Elsőre persze ellentmondásosnak tűnik, hogy egy milliárdos képviseli a társadalom legelégedetlenebb szegmenseit, de a szóban forgó milliárdos ezt is előnyére fordította. Visszatérő üzenete ugyanis, hogy neki annyi pénze van, hogy elnöksége esetén az egyébként befolyásos pénzügyi körök őt biztosan nem tudják majd megvenni.

Ezzel pedig kimondatlanul is azt sugallja, hogy ellenfeleit viszont igen. És ha a dolgok mélyére nézünk, akkor ez az állítás nem is feltétlenül hamis. Bár Hillary Clinton népszerűségében a legnagyobb esést eddig magasan az e-mail-botrány okozta, ennél sokkal súlyosabbak a Clinton Alapítvány pénzügyei kapcsán megfogalmazott vádak. A dollármilliárdok felett diszponáló alapítvány ugyanis fejlődő országok egész sorában folytatott sokszor ellentmondásos tevékenységet Afrikától Haitiig. Clintonék személyes jó barátja Paul Kagame ruandai elnök, akit sokak szerint csak amerikai barátai pártfogása mentett meg a Kongóban elkövetett háborús bűncselekmények miatti felelősségre vonástól. A korrupciót bizonyítani szinte lehetetlen, de amikor valaki 700 ezer dolláros (!) tiszteletdíjakért tart beszédeket Afrika-szerte, az legalábbis gyanús. Persze efelett még könnyen szemet hunynak az amerikai választók, hiszen legtöbbször amerikai cégek járnak jól az afrikai erőforrások kitermelési jogainak megszerzésével, amit viszont nem nyelnek le, az az oroszokkal való üzletelés. Márpedig, amikor 2013-ban az oroszok megszerezték a legnagyobb, amerikai uránbányákat is birtokló kanadai bányászati céget, akkor az eladók közel 2,5 millió dollárt utaltak át Clintonék alapítványának. Sőt, a részvényeket értékesítő orosz bank ugyancsak adományozott nekik félmillió dollárt. Mindezt úgy, hogy az üzlethez az USA külügyminisztériumának jóváhagyása is kellett, ezt pedig akkoriban éppen az egykori first lady vezette. Természetesen Clintonék egyik legfőbb szövetségese a progresszív civil háló legnagyobb hala, Soros György is, aki csak tavaly több mint nyolcmillió dollárral támogatta Hillary elnökaspiránsi szándékát. A demokrata jelölt tehát nagyon is része annak a politikai elitnek, amely az elmúlt évtizedekben döntő befolyással volt az USA bel- és külügyeire.”