A kérdést azért is nagyon nehéz megválaszolni, mert amit örököltünk, azt azok környezetében kezdjük el kibontani magunkból, akiktől örököltük, ezért azok a tulajdonságaink erősödnek jobban, azokat érti és fogadja el legjobban a környezetünk, amiket tőlük hoztunk. Ez, a tulajdonságaink és a személyiségünk mellett érvényes a viselkedésünkre és az új dolgokhoz való viszonyunkra is.
Ezért fontos tudnunk, hogy mi szülők, milyenek vagyunk, hogyan működünk, mert ezeket a mintákat adjuk át a gyerekeinknek, ezeket fogják ők is a legkönnyebben elsajátítani.
Amikor mi félünk az újdonságoktól, akkor a gyerekeinket is értelemszerűen óvni fogjuk, így ők is úgy nőnek majd fel, hogy az új dolgokkal vigyázni kell, azok akár veszélyesek is lehetnek, tehát ők is óvatosabbak lesznek. Abban az esetben, ha mi mindenbe könnyedén belevágunk, akkor a gyerekeink is ezt látják, és mindent megpróbálnak, majd csak sikerül valahogy. Kevésbé lesznek „megfontoltak”, óvatosak, néha-néha még kisebb nagyobb bajba is sodorhatják magukat. Egyik megoldás se nem jó, se nem rossz, de a gyerekeink viselkedésének, világhoz való viszonyának erős kapcsolata van a mi, a szülők viselkedésével.