Mindenki tudja, hogy nagy figyelmet kell fordítani a csecsemőkre, a kisgyerekekre, de tudnunk kell, hogy ugyanilyen figyelemre van akkor is szükségük, amikor kisiskolások, amikor elkezdenek serdülni, s amikor elérik a fiatal felnőttkort. A szülő lehet a biztos háttér a gyereknek a kortárs csoporttal való viszonyban, a világ nehézségeinek kezelésében az önállóság kifejlődésében, a saját céljaik kitűzésében és megvalósításában, és bármilyen meglepő, de a szülőről való leválásban is.
Sokszor nem tudjuk pontosan, hogy mit kapnak tőlünk a gyerekeink a segítségünkkel, néha a szándékainktól függetlenül, sokszor nem tudatosan, sokszor észre sem véve, hogy mi történik velük. A szülő mindig nevel, a legtöbbet akkor, amikor nem nevel, hanem él, dolgozik, szabadidejét tölti, kapcsolatokat ápol. A gyerek így látja és kezdi alkalmazni azokat a mintákat, amelyek a számára eléggé erősek, szimpatikusak.