Az elég jó szülő nem kitalálja, hogy mi a jó a gyereknek, hanem folyamatosan tanulja, hogy mik a gyerekek fejlődésének általános jellegzetességei, figyeli és követi, hogy mik a saját gyerekének meglévő képességei és lehetőségei, amit támogatni, segíteni lehet növekedése során.
A szülő (nevelő) és a gyerek kapcsolatában kölcsönösen figyelembe kell venni egymás igényeit és lehetőségeit, egymáshoz alkalmazkodva kell együtt élni. A szülőség a gyerek fogantatásától az életünk, az életük végéig tart, addig – bár nagyon különböző módon, de – mindig szükségünk van egymásra, támaszkodunk egymásra, kiegészítjük, segítjük egymást.
Mindenki a legjobb szülő szeretne lenni, de valójában soha nem tanulta, hogy mit kell tenni, nem tudja, hogy a gyerekének mire van a leginkább szüksége, a gyereke milyen fejlődési fázisban van, milyen problémák foglalkoztatják és erre milyen lehetséges válaszok vannak.