Kitüntetés és büntetés

„A politikai korrektség ugyanis valójában csupán egy globális véleményhatalmi diktátum, egy a sokféle lehetséges világértelmezési logikák közül. Ám egy olyan értelmezési keret és fogalomkészlet egységéből összeálló elbeszélési mód, amely abszolút monopolhelyzetével, gátlástalan cinizmussal visszaélve, korlátlan világuralmat gyakorol. Liberalizmusára, toleranciájára büszke, harsányan elítéli a kirekesztés minden formáját, miközben végletesen intoleráns, kirekesztő és »liberális« módon kegyesen megengedi, hogy mindenki azt gondolja és tegye »szabadon, amit szabad«, mármint amit ő »szabadnak« tart. És mindeközben folyamatosan gyártja azokat a mérgezett és hamis fogalmakat, mint az antiszemitizmus vagy rasszizmus, amelyek csak látszólag létező fogalmak. »Előre megfontolt szándékkal, aljas indokból, különös kegyetlenséggel« éppen azért születnek meg ezek a fogalmak, hogy segítségükkel az emberi közösségeken belül, illetve ezek között mesterségesen gerjesztett gyűlöletet keltsenek. A globális véleményhatalmi diktatúra lokális ügynökhálózata most éppen ezekre a mérgezett fogalmakra hivatkozva próbálja Bayer Zsoltnak a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével való kitüntetését elítélni. Bayer Zsolt valóságos „bűne« persze nem ez, hanem az, hogy műsoraiban éppen e globális véleményhatalmi diktatúra pusztító következményeire próbál rámutatni. Arra, hogy a most éppen ellene is felhasznált, mesterségesen összeeszkábált mérgezett fogalmak (antiszemitizmus, rasszizmus) valójában olyan beszédhatalmi tömegpusztító fegyverek, amelyeket éppen az a rejtett hatalmi gépezet használ fel gátlástalan cinizmussal, amely magát farizeus módon a béke, a demokrácia és a tolerancia felkentjeként ünnepli.

Ám a politika mélyszerkezetében az ehhez hasonló esetek tektonikus mozgásokat indíthatnak el. A Bayer Zsolt ellen indított elemi erejű hajsza ugyanis valójában nem róla szól, hanem valami egész másról, csak mivel ez az »egész más« minden eddiginél brutálisabb embargó alatt áll, ezért ehelyett, most mintegy pótcselekvésként örvénylik elő, mérget okádva ez a hajsza. Ennek megértéséhez kicsit vissza kellene lapoznunk a közelmúlt történetében. A megszületőben lévő Fidesz magabiztosan ígérte, hogy, ha majd hatalomra kerül, akkor végre megmutathatja, hogy az az egész mesterséges paranoia, ami a »népies– urbánus« ellentét fedőnevet viseli, egy minden alapot nélkülöző hisztéria csupán, ami az ő »jó politizálásával« pillanatok alatt felszámolhatóvá válik. A Fidesz alapítói közül egyedül Bayer Zsolt vette (eddig) a bátorságot ahhoz, hogy elmondja, nem csak, hogy ezt nem sikerült elérnie a Fidesznek (sem), de a magyar nemzet nevű hipotetikus létező esélyei e kérdés megoldását illetően (ha és amennyiben létezik ilyen megoldás) ma sokkal rosszabbak, mint bármikor voltak.

Ez Bayer Zsolt igazi »bűne« azok szemében, akik a megsemmisítésére törekszenek. Bayer Zsolt időnként valóban kétségbeesett indulata már csak ennek a roppant tektonikus feszültséget felhalmozó helyzetnek a »lereagálása«. Nem Bayer Zsolt hozta létre ezt az életveszélyes robbanással fenyegető helyzetet, hanem éppen fordítva, ez az életveszélyes helyzet hozta létre a Bayer Zsolt nevű intézményt. Talán azért, hogy akár önmaga felszámolása árán is, de kiüvöltse a valójában most már mindenkiben elviselhetetlen fájdalmat. Ezért csak olyanok akarhatják megkövezni, akik ezt az elviselhetetlen fájdalmat állítják elő cinikusan röhögve az idők kezdete óta. Ám az időknek nemcsak kezdete, hanem vége is van, és most ez közeledik.”