Mesélje már el nekem valamelyik lovagkereszt-visszaadó, pontosan miért is érzi úgy, hogy eddig egy közösséget alkottak a nagy magyar kitüntetettek, de Bayer díjazása után mindennek vége!
„Mesélje már el nekem valamelyik lovagkereszt-visszaadó, pontosan miért is érzi úgy, hogy eddig egy közösséget alkottak a nagy magyar kitüntetettek, de Bayer díjazása után mindennek vége! Kitüntetéseket mindig osztott az aktuális hatalom. Még az átkosban is. A kitüntetettek között szoktak lenni szakmai zsenik, megkérdőjelezhetetlen tekintélyű művészek, gondolkodók, sőt újságírók – és olyanok is, akiket az adott hatalom csak azért szeretett, mert közel álltak hozzá. Például Németh Péter Népszava-főszerkesztő 2008-ban pont azért lett lovagkeresztes, mert az MSZP tartotta valamire.
Az eddigi díjtulajdonosok tehát eddig sem alkottak egy közösséget. Annyi, hogy ők a Kádár-, az Antall-, a Horn-, a Gyurcsány- és az Orbán-kor kitüntetettjei. Pont. És van egy lista, amin együtt szerepel a nevük – kábé, mint a választói névjegyzék, ahol »komcsik« és »nácik« egyaránt feltűnnek. Lehet ezen sajnálkozni, de a kitüntetettek, csak azért, mert kitüntetettek, nem jelenítik meg a nemzet egységét; nem alkotnak, sosem alkottak egységes szellemi felsőházat. Annak a gesztusnak, hogy valaki Gyurcsány kitüntetettjeként visszaadja díját Orbánéknak, pont ugyanakkora súlya van, mintha egy régi mókus a Szocialista Hazáért érdemrendet, esetleg a Munkás-paraszt Hatalomért emlékérmet adná vissza Bayer miatt. Azaz semennyi.”