Nem mindig bírtam 13 rántott húst lenyomni

„Most már értjük az Eb-pótselejtezőn a norvég Even Hovlandon bemutatott csípődobását.

Pedig aligha a rövid cselgáncsos múltam váltotta ki.

De az őserő akkor is ott lakozott önben? Senki sem bírta padlóra küldeni?

Á. Akkora voltam, mint a kutya ülve. Persze roppant szívós. A tornasorban viszont egész általánosban egy lány szorult csak mögém, aztán egyszer csak megnőttem.

Böde Dániel és a kajáláshoz fűződő viszonya legendás.

Pedig volt idő, amikor úgy kellett belém tömni. Piciként pufóknak csúfoltak, aztán elég egyszálbelű gyerek vált belőlem.

Ezt azért nehéz elképzelni.

Pedig így volt, nem mindig bírtam tizenhárom szelet rántott húst lenyomni a torkomon.

Mennyit?

Tizenhármat. Miért, az sok?

Egy csöppet. De épp senki sem volt éhes a Böde famíliában? Vagy miért maradt önre több mint egy tucat?

Brahiból. A Pakssal edzőtáboroztunk valamerre, és talán Kriston Attilával kötöttünk fogadást arra, hány darab rántott szeletet vagyok képes magamba tuszkolni. Annyira mondjuk nem kellett erőlködnöm.”