Stratégiát nem úgy csinálunk, hogy leülünk, megvakarjuk a fejünket, és elkezdünk írni. De legfőképpen nem úgy, hogy felhívunk drága konzultánsokat, hogy írjanak nekünk stratégiát.
„Nincsen értelme logót rajzolni a magyar bornak addig, ameddig a helyzetfelmérésben és a célokban nem tudunk megegyezni.Legyen konszenzus ezekben a pontokban. Tömör és lényegre törő stílusban bővíthetőek ezek a pontok. Senkinek nincsen a bölcsek köve a zsebében, és mindenki csak a saját szempontjaiból látja az ágazat helyzetét és céljait. Elismerem, hogy én is.
Mint az talán egyértelműen látszik, szerintem elsősorban a válságkezelésnek van itt az ideje, és nem légvárak építésének. Senki ne gondolja azt, hogy egy lékektől sújtott, süllyedő hajóban bárkinek az lenne a legfontosabb dolga, hogy a hajót jó irányba állítsa, vagy hogy nagyobb sebességre bírja. Nem. Az elsődleges feladat a lékek befoltozása és a süllyedés megállítása. Ennek az első lépése az, hogy felismerjük a helyzetünk válságosságát, és felmérjük a lékek helyét, nagyságát.
Nagyon jó beszélgetéseket lehetne a magyar borok stílusáról, a borvidékeink potenciáljáról, a régióink adottságairól folytatni. De ennek még nincsen itt az ideje. A pontos diagnózis megállapításának van itt az ideje.
Szükség lenne egy olyan sokszínű kerekasztal létrehozására, amiben progresszív, kompromisszumokra képes emberek gondolkodnak közösen. Nem egyesületekre, gittegyletekre és szervezetekre van szükség, hanem gondolkodni és vitatkozni képes, értelmes emberek közösségére. Egy olyan közösségre, ami független a politikai csatározásoktól, és amelynek tagjai képesek függetlenül, a saját rövid távú érdekeiken túl is látni.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
