Mayday

„Az idén hatvanesztendős May láthatóan tisztában van feladata súlyával. Párttársai szerint az anglikán lelkészcsaládban nevelkedett politikus sem könyörtelenségben, sem pragmatizmusban nem marad el női miniszterelnök elődjétől, Margaret Thatchertől. A konzervatívok egyik tekintélyes veteránja, Ken Clarke a minap egy bekapcsolva hagyott tévékamerába mondta bele gyanútlanul, hogy Theresa Mayjel »rohadt nehéz kijönni«. Amikor megkérdezték Theresát, hogy mit szól párttársa – és a belügyminisztérium élén egykori elődje – kijelentéséhez, megragadta az alkalmat, hogy figyelmeztesse az Európai Bizottság elnökét, és csak annyit mondott: »Ha van valaki, akinek rohadt nehéz lesz kijönnie velem, az Jean-Claude Juncker«. Elszegődött tehát a szerencse a bormámoros jókedvében pofozkodással »engedetleneket leckéztető« luxemburgi offshore-királytól, egy nőnek ugyanis aligha keverhet le heccből egy tockost, márpedig May láthatóan nem készül behódolni az unió háborodott mókamesterének.

Hogy Theresának sikerül-e a 2020-ig tartó hivatali ideje alatt kivezetni a briteket az unióból, azt egyelőre lehetetlen megjósolni, hiszen két év tárgyalási idősáv ide vagy oda, negyvenhárom évi tagság után még a legoptimistább elemzők szerint is legalább egy évtizedbe telik, mire London és az Európai Unió végleges egyezségre jut az új kapcsolatrendszer mibenlétéről és szabályairól. Egy biztos, az unió döntésképtelenségében fuldokló britek – ha nem is túl megfontoltan, de – leadták segélyhívásukat. A népszavazást követő reakciókból ugyanakkor az is látszik, hogy nem az európai szövetség által nyújtott biztonságra és számtalan más előnyre mondtak nemet, hanem a globális kihívásokra válaszolni képtelen, a menekültválságot tétlenül néző, az integrációt kudarcba fullasztó unióra. Ma estétől már Theresa Mayen múlik, hogy milyen vizekre kormányozza kétségbeesett országát.”